A KÖZÖSSÉG EGYSÉGE

Péter prédikációjára és a bűnbánatra, megtérésre szólító felhívására válaszul mintegy háromezren fogadták el, hogy Jézus a Messiás, akiben teljesülnek az Izraelnek tett ószövetségi ígéretek. Isten munkálkodott mindezeknek az embereknek a szívében. Sokan messze földön is hírét vették Jézusnak, és abban a reményben utaztak Jeruzsálembe, hogy megláthatják. Némelyek azelőtt talán már látták Jézust és hallották tőle Isten üdvözítésének üzenetét, de nem döntöttek, hogy a követői lesznek. Pünkösdkor Isten csodálatos módon hatott a tanítványok életére, és Jézus feltámadásának tanúiként használta fel őket. Ekkor az emberek megértették, hogy Jézus nevében bocsánatot nyerhetnek bűneikre (ApCsel 2:38).

Jézus korai követői mi mindent tettek ApCsel 2:42-47 szakasza szerint? Mi hozta létre a bámulatos egységet a közösségükben?

Különösen érdemes felfigyelni rá: az új hívők közösségének az volt az első tevékenysége, hogy az apostoloktól tanulták az üzenetet. A bibliai oktatás fontos az új hívők lelki fejlődésének előmozdításában. Jézus meghagyta a tanítványainak a nagy misszióparancsban, hogy tanítsák meg az embereknek „mindazt, amit én parancsoltam néktek” (Mt 28:20). Az új közösség időt szánt arra, hogy mindent megtudjanak Jézusról az apostoloktól. Valószínűleg hallottak Jézus életéről és szolgálatáról, a tanításairól, példázatairól, prédikációiról, a csodáiról, ráadásul mindezt úgy magyarázták el nekik, hogy ezek jelentették a héber Szentírásban a próféták írásainak beteljesülését.

Az imádkozásra és a kenyér megtörésére is időt fordítottak. Nem egészen világos, hogy a kenyér megtörése utalás-e az úrvacsorára, vagy pedig egyszerűen az együtt elköltött ételre vonatkozott, mint ahogy ApCsel 2:46 verse sejteti. A közösség említése bizonyára azt jelöli, hogy az újonnan alakult csoport rendszeresen, sok időt töltött együtt úgy a jeruzsálemi templomban, ami továbbra is istentiszteleti központként funkcionált, mint a magánházaknál. Szoros kapcsolatot ápoltak egymással. A hívők közösségének létfontosságú eleme az imádság, ami a lelki fejlődéshez elengedhetetlen. A hívők új közössége időt fordított az istentiszteletre. Azt olvassuk, hogy „kitartóan” (ApCsel 2:42, RÚF) végezték mindezt. A kitartó közösség hatására jó kapcsolataik alakultak ki másokkal Jeruzsálemben. Azt olvashatjuk róluk, hogy „kedvelte őket az egész nép” (ApCsel 2:47, RÚF). Kétségtelen, hogy a Szentlélek munkája az életükben nagy hatást gyakorolt a körülöttük élőkre, erős bizonyságként Jézus Messiás-voltának igazsága mellett.


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: