Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 2013, Advent Kiadó, „Isten változhatatlan törvénye” c. fejezetből 381-384. o.

„Noha a Hetednapi Adventista Egyház világszéles felekezet, amelynek sok gyülekezete van, az adventisták nem állítják magukról, hogy egyetemes egyház volnának. Az egyetemes egyház minden felekezetnél szélesebb körű. Látható és láthatatlan is, mivel azok alkotják, akik hisznek Jézusban és követik Őt. Ez a bizonyos teológiai kérdés még fontosabbá válik, ha számításba vesszük a keresztények körében tapasztalható hitehagyást, amiről elevenbe vágó képet fest A jelenések könyve. Jelenések 12. fejezetében a tiszta egyház szemben áll a 17. fejezet ťparázna asszonyávalŤ, Babilonnal, a nagy várossal, ami pedig ellentétes a 21-22. fejezetekben a Bárány menyasszonyával, a szent várossal, az új Jeruzsálemmel. Az I. század során az egyetemes egyház viszonylag látható lehetett, viszont a középkorban már sokkal nehezebb és bonyolultabb volt megfigyelni. Így az adventisták nem csupán a saját felekezetüket tekintik leszűkítve Isten igaz egyháza alatt, ugyanakkor automatikusan nem is terjesztik azt ki más keresztény egyházakra. Isten igaz egyháza azokból tevődik össze, akik őszintén hisznek az Úrban. Isten ismeri őket. Másrészt viszont az adventisták vallják, hogy Isten különleges, látható, végidei maradékát képezik, amiről Jel 12:17 verse és a 12-14. fejezetek írnak. A maradéknak van helyi és egyetemes jellege is (Jel 2:24; 12:17)” (Ekkehardt Mueller: The Universality of the Church in the New Testament c. cikke, Ángel Manuel Rodrigez, szerk.: Message, Mission, and Unity of the Church. Silver Spring, Md., 2013, Biblical Research Institute, General Conference of Seventh-day Adventists, 37. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

Miért olyan fontos egyházunk számára, hogy teljesüljön, amiért Jézus imádkozott János evangéliuma 17. fejezetében? Mit tudhatunk meg a mai egyházunkkal kapcsolatban annak alapján, amire Jézus vágyott az I. századi népe egységét illetően?

ÖSSZEFOGLALÁS: János evangéliuma 17. fejezetében a főpapi ima arra emlékeztet, hogy Jézusnak még ma is fontos az egyház egysége. Legyen az Ő imádsága a miénk is! Igyekeznünk kell Isten Igéjében megszilárdítani a hitünket. Fontos az is, hogy az egymás iránti szeretet jellemezze a kapcsolatunkat mindenkivel, beleértve más keresztényeket is, még ha bármilyen ponton lehetnek is közöttünk teológiai nézetkülönbségek.