„AKIK MAJD… HISZNEK BENNEM”

Miután Jézus imádkozott a tanítványaiért, kiterjesztette imája körét mindazokra, „akik majd az ő beszédükre hisznek bennem” (Jn 17:20, ÚRK).

Mi volt Jézus leghőbb kívánsága azokkal kapcsolatban, akik majd a későbbiekben elfogadják az evangéliumi üzenetet? Miért olyan fontos, hogy teljesüljön a kérése?

Jézus azt kérte, hogy amint egy az Atya és a Fiú, úgy a későbbi hívők is egyek legyenek. János evangéliumának néhány helyén utalt már az Atya és a Fiú egységére, akik soha nem cselekszenek egymástól függetlenül, hanem minden tettükben egységesek (Jn 5:20-23). Egyformán szeretik a bűnbe süllyedt emberiséget, annyira, hogy az Atya kész volt odaadni Fiát a világért, a Fiú pedig hajlandó volt feláldozni az életét érte (Jn 3:16; 10:15).

Imájában Jézus az Atya és a Fiú között a szeretetben és a célokban megmutatkozó egységre utal. „Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok” (Jn 13:35). Amennyiben szeretettel egységben vannak, nyilvánosan igazolják Jézussal és az Atyával való kapcsolatukat. „Őszinte egységük bemutatásának ellenállhatatlan erővel kell tanúsítania az evangélium igazságát” (Andreas J. Köstenberger: John. Baker Exegetical Commentary on the New Testament. Grand Rapids, 2004, Baker Academic, 498. o.). Így fogja megtudni a világ, hogy Jézus a Megváltó. Más szóval, nem lehet láthatatlan az az egység, amiért Jézus imádkozott. Különben hogyan győződhetne meg a világ az evangélium igazságáról, ha nem lát szeretetet és egységet Isten népe között? „Isten kivezet egy népet, hogy tökéletes egységben álljanak az örök igazság talaján… Istennek az a terve, hogy egész népe eljusson a hit egységére. Közvetlenül keresztre feszítése előtt Krisztus azért imádkozott, hogy tanítványai egyek legyenek, amint Ő is egy az Atyával, és így elhiggye a világ, hogy az Atya küldte el Őt. Ez a legmeghatóbb és leg­gyönyörűbb ima, ami egészen napjainkig átível a korszakokon. Jézus ezt mondta: »De nemcsak értük könyörgök, hanem azokért is, akik majd az ő beszédükre hisznek bennem« (Jn 17:20, ÚRK)” (Ellen G. White: Testimonies for the Church, 4. köt., 17. o.)!

Mit teszünk egyénileg és a gyülekezetünkben azért, hogy eljussunk az itt bemutatott egységre? Miért kell mindannyiunknak bizonyos mértékig meghalni az énünknek, ha azt akarjuk, hogy a gyülekezetben megvalósuljon a szükséges egység?


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: