„Hogy mindnyájan egyek legyenek”

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Márk 9:38-41; János 5:20-23; 13:18-30;

17:1-26; 1János 2:3-6; 5:19; Jelenések 18:4

„De nemcsak értük könyörgök, hanem azokért is, akik majd az ő beszédükre hisznek bennem, hogy mindnyájan egyek legyenek, Atyám, mint te énbennem, és én tebenned, ők pedig mibennünk, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem” (Jn 17:20-21, ÚRK).

János evangéliuma bepillantást enged abba, ami Jézust foglalkoztatta, amikor már a látóhatáron volt elárultatása és halála. Öt meghatározó fejezetben (János 13-17. fejezet) olvashatjuk Jézus utolsó tanításait, amelyek csúcspontja a „főpapi imádságnak” nevezett rész.

„Valóban találó név, hiszen ebben az imádságban Urunk odaszentelte magát az áldozatra, amelyben egyszerre volt pap és áldozat. Ugyanakkor azok számára is odaszentelő imádság ez a rész, akikért feláldozta magát – a tanítványokért, akik vele voltak a felházban, majd pedig akik a későbbiekben jutottak hitre a bizonyságtételük révén” (F. F. Bruce: The Gospel of John. Grand Rapids, 1983, Eerdmans, 328. o.).

Ennek az imádságnak a szívében Jézus könyörög a tanítványai, illetve mindazok egységéért, akik a későbbiekben hisznek benne. Ez volt a fő témája: „Én értük könyörgök, nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid. Az enyéim mind a tieid, és a tieid az enyéim, és megdicsőíttetem őbennük” (Jn 17:9-10, ÚRK).

Az egyház egységének és Krisztusban való egységünknek mélyreható tárgyalása nem lehet teljes anélkül, hogy komoly figyelmet fordítanánk erre az imára. Miért fohászkodott Jézus, kikért könyörgött és mit jelent számunkra ma az imádsága?


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: