SZOMBAT DÉLUTÁN
E HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 1:26-27; 3:16-19; 11:1-9;
5Mózes 7:6-11; Galata 3:29; 1János 4:7-8, 16
„Azután kivitte őt [Ábrámot], és ezt mondta: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha meg tudod számolni őket. Azt mondta neki: Így lesz a te utódod is. Ábrám hitt az Úrnak, aki ezért igaznak fogadta el őt” (1Móz 15:5-6, ÚRK).
Isten népének története az emberek megteremtésével kezdődött, majd utána jött a tragikus bűneset. Amikor meg akarjuk érteni az egyház egységének természetét, Isten eredeti, teremtési tervénél kell kezdenünk, utána pedig kitérünk a bukás utáni helyreállítás szükségességére.
A Biblia első fejezeteiből kiderül, hogy Isten szándéka szerint az emberiségnek egy családként kellett volna megmaradnia. Sajnálatos módon azonban az egység megtört, miután bekövetkezett a bűn tragédiája. Az engedetlenség további szörnyű következményeinek, a széthúzásnak és a megoszlásnak a gyökerei éppen a bűnből nőttek ki. Miután Ádám és Éva evett a tiltott fáról, már az első, Istennel való beszélgetésben utalást találunk a szembenállásra (lásd 1Móz 3:11). Tehát a megváltási terv révén majd megvalósuló sok egyéb dolog között Istennek az egyik fő célja az eredeti egység helyreállítása lesz.
Ábrahám, Isten népének atyja a megváltási terv fontos szereplője lett, akit a Szentírás a „hit általi megigazulás” nagyszerű példájaként mutat be (lásd Róm 4:1-5). Ez a hit fogja egységbe Isten népét egymással és magával az Úrral is. Isten emberek által munkálkodik azért, hogy helyreállítsa az egységet és ismertesse az akaratát az elveszett emberiséggel.
Letöltés |