Magamba nézek.

Az emlékek itt vannak velem.

Szomorú a számadás,

a mérleg:

az egyik serpenyő

üres, Istenem!

A mulasztások helyére

könnyeim hullatom,

hadd húzza le mélyen

a mérleget, fájjon

keservesen, nagyon!

– A másikba tedd

a megbocsátás örömét,

mert irgalmad

mindennél nagyobb!

S Fiad keresztje

ott, a Golgotán

a bűnösökre is ragyog.