TALÁLKOZÁS A JERUZSÁLEMI VEZETŐKKEL

Amikor Pál Jeruzsálembe érkezett, Mnászón, akinél megszállt, a hívő társaival együtt szeretettel fogadta (ApCsel 21:16-17). ApCsel 21:18-22 részé­ben Jakab és a jeruzsálemi vezetők kifejezték aggodalmukat Pálnak amiatt, hogy milyen hírek terjednek róla a mózesi törvények iránt buzgólkodó, helyi zsidó hívők között. Azt beszélték, arra tanítja a külföldön élő, megtért zsidókat, hogy „ne metéljék körül a fiaikat, se a zsidó szokások szerint ne járjanak” (ApCsel 21:21). Ez természetesen nem volt teljesen igaz. Pál azt tanította, hogy az üdvösség tekintetében se a körülmetélés, se a körülmetéletlenség nem számít, mivel a zsidók és a pogányok is egyaránt a Jézusba vetett hit által üdvözülnek (Róm 2:28-29; Gal 5:6; Kol 3:11). Ez más, mintha kifejezetten arra bátorította volna a zsidókat, hogy hagyják figyelmen kívül a törvényt és annak előírásait. Természetesen az engedelmesség önmagában nem a törvényeskedéssel rokon értelmű szó, bár szándékosan el lehet úgy ferdíteni, hogy azt jelentse.

Olvassuk el ApCsel 21:23-26 szakaszát! Mit vártak Páltól, hogyan bizonyítsa, hogy még mindig hithű zsidó volt?

Azt tanácsolták Pálnak, hogy törekedjen a politikai korrektségre. Egy kifejezetten zsidó cselekedettel kellett bizonyítania, hogy hamisak a róla terjesztett pletykák: támogatnia kellett néhány hívő nazíreusi fogadalomtételét, ami jellegzetes vallási cselekmény volt. Ezzel fejezték ki, hogy Istennek szentelik magukat. Sajnos Pál beadta a derekát. A hősöknek is megvannak a hibáik, még a Bibliában is, ahogyan ezt Ábrahám, Mózes, Péter és sok más személy esetében láthattuk. Arra is hivatkozhatnánk, hogy Pál csupán azt az elvét követte, amely szerint zsidóként viselkedik a zsidók között (1Kor 9:19-23), sőt, ő maga is fogadást tett nem sokkal azelőtt (ApCsel 18:18), bár nem egészen világos annak a jellege. Ebben az esetben viszont engedményt tett, mivel döntése a kérés mögött meghúzódó törvényeskedés támogatását jelentette. Eddig pontosan az efféle hozzáállásból fakadó dolgokkal állt szembe olyan határozottan az apostol: azaz, hogy két evangélium volna, egy a pogányoknak, ami a hit általi megigazulás, a másik pedig a zsidóknak, ami a cselekedetek általi megigazulás. „Azonban Isten nem jogosította fel [Pált], hogy beleegyezzen abba, amire kérték” (Ellen G. White: Az apostolok története. Budapest, 2001, Advent Kiadó, 267. o.).

Hogyan kerülhetjük el a hasonló hibákat, miközben igyekszünk lépést tartani a korral?


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: