SZOMBAT DÉLUTÁN
E HETITANULMÁNYUNK: Máté 22:23-32;
Apostolok cselekedetei 21–22; 23:1-30; Róma 2:28-29; Galata 5:6
„Aznap éjjel pedig odaállt Pál mellé az Úr, és ezt mondta: Bízzál, mert ahogyan bizonyságot tettél az én ügyem mellett Jeruzsálemben, úgy kell Rómában is bizonyságot tenned” (ApCsel 23:11, RÚF)!
Nyilvánvalóvá vált Pál első misszióútja után, hogy alapvető nézeteltérés volt az egyházon belül a pogányok csatlakozásának módját illetően (ApCsel 15:1-5). A növekvő feszültséget észlelve az apostol egy tervet gondolt ki, hogy erősítse az egységet az egyházban. A zsinat felkérte, hogy emlékezzen meg a szegényekről (Gal 2:10), ezért eldöntötte: a pogány gyülekezeteket a júdeai testvérek támogatására szólítja fel. Talán remélte, hogy „a szentek számára való” adomány (1Kor 16:1) hidakat épít a két csoport közti szakadék fölött.
Ez magyarázhatja, miért akart olyan eltökélten Jeruzsálembe menni harmadik útja végén, annak ellenére, hogy ez kockázatos volt. Egyrészt őszintén szerette a zsidókat (Róm 9:1-5), másrészt vágyott az egyház egységére (Gal 3:28; 5:6). A zsidók és a pogányok egyaránt hit által üdvözülnek, nem a törvény cselekedeteiből (Róm 3:28-30), tehát a törvény ceremoniális kívánalmain alapuló bármiféle különbségtétel közöttük ellentétes az evangélium befogadó természetével (Ef 2:11-22).
Kövessük Pált, amint életének és missziójának egy újabb szakaszába lép!
Letöltés |