EFEZUS, 1. rész

ApCsel 18:24-28 feljegyzi, hogy miközben Pál még Efezus felé tartott, egy Apollós nevű zsidó hívő érkezett a városba. Ékesen szóló férfi volt, jól ismerte az Írásokat. Lukács leírásából egyértelmű, hogy Jézus követője volt: „Ő már tanítást kapott az Úr útjáról, és buzgó lélekkel hirdette, és helyesen tanította a Jézusról szóló igéket” (ApCsel 18:25, RÚF). Viszont csak János keresztségét ismerte. Apollóst Keresztelő János keresztelte meg, tehát ismerte Jézust földi szolgálata során, de a golgota/pünkösd eseményei előtt elköltözhetett arról a területről – talán vissza Alexandriába. Ez magyarázza, hogy Akvila és Priszcilla miért tanította őt tovább. Bár Apollós értette az Írásokból, hogy Jézus volt Izrael Messiása (ApCsel 18:28), azt még meg kellett mutatni neki, hogyan fejlődött tovább a kereszténység Jézus szolgálata óta. Ezen túlmenően Akvila és Priszcilla többet is tett Apollósért: az efezusi hívőkkel együtt ajánló levelet adtak neki, amelyet Akhája gyülekezeteinek címeztek (ApCsel 18:27), ennek köszönhetően pedig hatékony szolgálatot végezhetett Korinthusban (1Kor 3:4-6; 4:6; 16:12).

Olvassuk el ApCsel 19:1-7 szakaszát! Mi történt Pállal, amikor megérkezett Efezusba?

Apollós története kapcsolódik a tizenkét emberről szóló beszámolóhoz, akikkel Pál Efezusban találkozott megérkezésekor, mert nagyon hasonlított a helyzetük. A „tanítványok” megnevezésből (ApCsel 19:1) és Pál kérdéséből (ApCsel 19:2) egyértelműen arra következtethetünk, hogy hittek Jézusban. Ám az apostolnak adott válaszuk mutatja, hogy mint Apollós, ők is Keresztelő János tanítványai voltak, majd Jézus tanítványai lettek, de nem élték át a pünkösdi tapasztalatot. Ekkor viszont még mélyebb tapasztalatot szerezhettek az Úrral. „Amikor Pál Efezusba érkezett, tizenkét testvért talált ott, akik Apollóshoz hasonlóan Keresztelő János tanítványai voltak és Krisztus missziójáról bizonyos ismerettel rendelkeztek. Nem voltak oly tehetségesek, mint Apollós, azonban ugyanazzal az őszinteséggel és hittel igyekeztek terjeszteni az elfogadott ismeretet” (Ellen G. White: Az apostolok története. Budapest, 2001, Advent Kiadó, 186. o.). Újbóli keresztségüket ennek a sajátos helyzetnek a fényében kell értelmeznünk. Nem egy másik keresztény felekezetből jöttek, ami után megtértek volna. Egyszerűen csatlakoztak a kereszténység fő irányzatához. Talán azt jelenti, hogy vették a Szentlelket és nyelveken szóltak, hogy Apollóshoz hasonlóan ők is keresztény misszionáriusok lettek, és így teljes felhatalmazást kaptak a Jézus Krisztusról való bizonyságtételre mindenütt, amerre csak jártak.


Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!
2018. 3. negyedév

Az apostolok cselekedetei

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: