PÁL ATHÉNBAN

Athént, az ókori Görögország intellektuális központját szó szerint elborították a bálványok. Mindenütt ott álltak az emberek és az istenek márványszobrai, főleg az agora (piactér) bejáratánál, ami a városi élet központja is volt. Pált annyira bántotta ez az erőteljes bálványimádás, hogy szakított a gyakorlatával, amely szerint először mindig a zsinagógába ment. Két síkon tevékenykedett: hetente vitázott a zsidókkal és a hívő pogányokkal a zsinagógában, naponta pedig a görögökkel a piactéren. (Lásd ApCsel 17:15-22!) Mivel az athéniak mindig készen álltak meghallgatni új dolgokat, néhány filozófus érdeklődését felkeltette Pál tanítása, ezért meghívták, hogy szóljon az Areioszpagosz, a város főtanácsa előtt. Beszédében Pál nem idézett a Szentírásból és nem is sorolta Isten tetteit Izrael történelméből, mint amikor zsidó hallgatósághoz szólt (vö. ApCsel 13:16-41). Nem lett volna értelme ilyen megközelítésnek ennél a hallgatóságnál. Inkább úgy mutatott be több bibliai igazságot, hogy a kulturált pogányok is megérthessék.

Olvassuk el ApCsel 17:22-31 verseit! Areioszpagoszi beszédében milyen fontos igazságokat hirdetett ezeknek az embereknek Istenről, a megváltásról, a történelemről és az emberiségről?

Pál szavainak jó része nevetségesnek tűnt a kifinomult pogány közönség előtt, akiknek eléggé elferdült nézeteik voltak Istenről és a vallásról. Nem tudjuk, hogyan akarta az apostol befejezni az üzenetét, mert úgy tűnik, abban a pillanatban félbeszakították, amikor megemlítette, hogy Isten megítéli a világot (ApCsel 17:31). Ez a hit frontálisan ütközött két görög nézettel: 1) Isten teljes mértékben természetfeletti, semmi köze nincs a világhoz és nem foglalkoztatják az emberek dolgai, valamint 2) a halál után nem lehet feltámadás. Ez segít megérteni, hogy miért tűnt bolondságnak az evangélium a görögök számára (1Kor 1:23) és miért csak kevesen tértek meg Athénban. Viszont az athéni társadalom legbefolyásosabb emberei közül kerültek ki az új hívők, például Dioníszios, az Areioszpagosz tagja és Damarisz, aki az egyik előkelő asszony volt, sőt talán a tanács tagja is lehetett, mivel nevén nevezik (ApCsel 17:34).

Pál odafigyelt a társadalmi és kulturális különbségekre, ahogyan azt az Areioszpagoszon alkalmazott rendhagyó módszere is mutatja. Érvei alátámasztására még egy pogány költőt is idézett (ApCsel 17:28). Ezek szerint hogyan használhatunk eltérő módszereket különböző emberek megszólítására?


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
2018. 3. negyedév

Az apostolok cselekedetei

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: