SZOMBAT DÉLUTÁN
E HETITANULMÁNYUNK: Apostolok cselekedetei 16-17; 18:1-10;
Róma 3:28; 1Korinthus 1:23; Galata 2:16
„Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass: mert én veled vagyok, és senki sem fog rád támadni és ártani neked, mert nekem sok népem van ebben a városban” (ApCsel 18:9-10).
Pál és Barnabás tovább gondozta a gyülekezetet Antiókhiában, és újabb evangelizációs munkába kezdtek. Úgy tűnt, hogy utoljára dolgoznak együtt, mert egy heves nézeteltérés következtében különváltak. Márk, Barnabás unokatestvére miatt különböztek össze (Kol 4:10). Amikor Pál hívta Barnabást, hogy térjenek vissza azokra a helyekre, ahol az előző útjuk során evangelizáltak, ő magával akarta hozni unokatestvérét, Pál viszont ezt ellenezte Márk múltbeli kudarca miatt (ApCsel 13:13).
Pál és Barnabás különválása viszont áldásos lett, mivel így szélesebb területet fedhettek le, mint azt korábban tervezték. Barnabás magához vette Márkot és visszatért Ciprusra, a szülőföldjére (ApCsel 4:36). Eközben Pál meghívta Silást, hogy csatlakozzon hozzá, ők pedig Szíriát és Kilikiát utazták be, az ottani gyülekezeteket erősítve. Pál több évet töltött Tárzuszban, mielőtt még először ment volna Antiókhiába (ApCsel 9:30; 11:25-26). Most lehetősége volt újra meglátogatni azokat a gyülekezeteket, amelyeket korábban alapított ott. Isten terve viszont sokkal nagyobb volt, mint azt az apostol gondolta volna.
Letöltés |