Olvassuk el ApCsel 15:28-29 szakaszát! Milyen négy tilalmat kötött ki a tanács a megtért pogányokra vonatkozóan?

A hívő pogányokat mentesítették a körülmetélés alól, amikor csatlakoztak az egyházhoz, mert az üdvösség hit által történik. Négy dologtól azonban tartózkodniuk kellett: 1) a pogány szertartásokon a bálványoknak áldozott húsoktól, amelyeket templomi ünnepeken felszolgáltak vagy a piacon árultak; 2) a vér fogyasztásától; 3) a fúlva holt állatok húsától, amiből nem engedték ki a vért; 4) a paráznaság különféle formáitól.

Ma a keresztények többsége csak egy bizonyos korra érvényes ajánlásnak tartja az étkezéssel kapcsolatos tilalmakat (első három tiltás). Érvelésük szerint ezek különösen visszataszítóak voltak a zsidóknak, és csupán a zsidók meg a pogányok közötti szakadékot próbálták áthidalni velük. Gyakran arra is hivatkoznak, hogy a keresztényeket nem köti a többi ószövetségi törvény, így a Mózes harmadik könyvében található étkezési törvények (Mózes harmadik könyve 11. fejezet) és a szombat parancsolata sem (2Móz 20:8-11), amelyek hiányoznak ebből a listából.

A Szentlélek vezetése alatt (ApCsel 15:28) az apostolok és a gyülekezet vénei megismételték Mózes harmadik könyve 17-18. fejezeteinek szabályait, amelyek kifejezetten az Izrael területén élő idegenekre vonatkoztak.

E tiltások a pogányság megtagadását jelentik Mózes harmadik könyve összefüggésében. Az idegennek, aki Izraelben kívánt élni, el kellett szakadnia pogány szokásaitól (3Móz 18:30). A pogány hátterű hívőknek szintén határozottan ki kellett állniuk a pogánysággal szemben, ha csatlakozni kívántak az egyházhoz.

Ez viszont csak az első lépés volt. Aki már csatlakozott, attól természetesen elvárták, hogy kövesse Isten akaratát, betartsa az egyetemes, Mózes kora előtti parancsolatokat, amelyek nem kifejezetten ceremoniálisak, mint a szombat (1Móz 2:1-3); és nekik is különbséget kellett tenniük a tiszta és tisztátalan ételek között (1Móz 7:2).

Jel 2:14, 20 verseiből is nyilvánvaló például, hogy a rendelet nem ideiglenes hatályú, ugyanis itt megismétlődik az első és az utolsó tiltás, valamint közvetett utalást találunk a másik kettőre is. Történelmi bizonyítékok mutatnak arra, hogy a keresztények hosszú idővel az újszövetségi időszak után is kötelező érvényűnek tekintették ezt a rendelkezést.