KÖRÜLMETÉLKEDÉS

A körülmetélkedés volt az egyik nagy kérdés ebben a vitában. Nem emberi rendelkezés volt (vö. Mt 15:2, 9), hanem maga Isten parancsolta meg Ábrahám leszármazottainak mint annak szövetségi jelét, hogy a kiválasztott népe lettek (1Móz 17:9-14).

Olvassuk el 2Móz 12:43-49 szakaszát! Kit kellett még körülmetélni a született zsidókon kívül?

A szövetség áldásai nem korlátozódtak a született izraelitákra, hanem kiterjedtek a szolgákra vagy az átmenetileg köztük tartózkodó idegenekre, akik csak részesülni akartak azokban, amennyiben körül voltak metélve. Utána az idegen ugyanolyan státuszt szerzett Isten előtt, mint a született izraeliták: „legyen olyan, mint az országnak szülötte” (2Móz 12:48). A körülmetélés tehát nélkülözhetetlen volt ahhoz, hogy (a férfiak) teljes jogú tagjai lehessenek Isten szövetségi közösségének. Mivel Jézus volt Izrael Messiása, természetes, hogy a judaizálók kitartottak álláspontjuk mellett, amely szerint egyetlen pogány sem élvezheti az Istentől jövő üdvösség áldásait, mielőtt zsidóvá lenne.

Olvassuk el Róm 3:30, 1Kor 7:18, Gal 3:28 és 5:6 verseit! Hogyan értelmezte Pál a körülmetélést?

Amikor ezek a férfiak azt mondták, hogy a pogányok nem üdvözülhetnek, mielőtt a judaizmushoz csatlakoznának, összekevertek két dolgot: a szövetséget és a megváltást. Az még nem garancia az üdvösségre, ha valaki Isten szövetségi közösségének a tagja (Jer 4:4; 9:25). Ráadásul maga Ábrahám is hit által üdvözült (igazult meg), ami még korábban történt, és nem azért, mert körülmetélkedett (Róm 4:9-13). Az üdvösséget hit által nyerjük, míg a szövetséggel Isten kegyelmesen gondoskodott arról, hogy az egész világ megismerje Őt és megváltási tervét. Ezzel a céllal választotta ki Izraelt (1Móz 12:1-3). A baj viszont az volt, hogy ezek a hívők üdvösség kérdésének tekintették a körülmetélkedést, mivel túl szoros kapcsolatot feltételeztek a szövetség és a megváltás között. Isten megmentő kegyelme azonban nem ott munkálkodik, ahol az emberi cselekedetek. Elferdítették az evangélium igazságát azzal, hogy a körülmetélkedést rá akarták erőltetni a hívő pogányokra (Gal 1:7; 2:3-5), lényegében semmibe vették Isten kegyelmét (Gal 2:21), mintha Jézusra nem lenne szükség (Gal 5:2), továbbá tagadták az üdvösség egyetemes jellegét (Kol 3:11; Tit 2:11). Pál semmiképp sem érthetett egyet az efféle gondolkozással.


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: