Az antiókhiai gyülekezet már a kezdetektől fogva (görög) zsidókból és körülmetéletlen pogányokból (ApCsel 11:19-21; Gal 2:11-13) állt, akik úgy tűnik, békés közösségben éltek egymással. Ezt a közösséget viszont szétzilálta a Jeruzsálemből érkezett hívők csoportja.

Olvassuk el ApCsel 15:1-5 verseit! Milyen problémával nézett szembe az egyház?

Hagyományosan judaizálóknak hívták azokat, akik Júdeából érkeztek, és talán éppen őket nevezi az 5. vers hívő farizeusoknak. Nem szabad meglepődnünk a farizeusok egyházon belüli jelenlétén, hiszen megtérése előtt maga Pál is az volt (Fil 3:5). Úgy tűnik, ez a csoport saját indíttatásból érkezett Antiókhiába (ApCsel 15:24), bár egy későbbi jelenet, ami szintén ott játszódott, azt mutatja, hogy a zsidók közül néhányan, köztük az apostolok is, kényelmetlenül érezték magukat a gyülekezetben a körülmetéletlen pogányok jelenlétében (Gal 2:11-13).

Pál a Galáciai levélben negatív módon szólt a judaizálókról, úgy nevezte őket, hogy zavarkeltők (Gal 1:7; 5:10), „hamis atyafiak” (Gal 2:4), akiknek valódi célja gátolni az evangélium szabadságát, a megtért pogányokat pedig a törvényeskedés rabszolgaságába taszítani. Üzenetük lényege elég egyszerű volt: a pogányok nem üdvözülhetnek, ha nem metélik őket körül és nem tartják be az összes többi zsidó ceremoniális törvényt. Hitük szerint az üdvösség egyedül Isten szövetségi közösségében található meg, az Ószövetség értelmében pedig nem lehetett csatlakozni Isten választott népéhez, csak úgy, ha körülmetélkednek (1Móz 17:9-14; 2Móz 12:48). Röviden, a pogányok csak akkor üdvözülhetnek, ha előbb zsidó prozeliták lesznek.

Pál és Barnabás természetesen nem érthetett egyet ezekkel az elvárásokkal, amelyek ellentmondtak az evangélium szellemének. A júdeai látogatók agresszív fellépése viszont heves vitákat váltott ki. ApCsel 15:2 versében a stasis szó jelentése „háborúság” vagy „vetekedés”. A kérdés ugyanakkor túlságosan fontos volt ahhoz, hogy csak helyi szinten foglalkozzanak vele. Az egyház egysége forgott kockán. Az antiókhiai testvérek ezután úgy döntöttek, küldötteket indítanak Jeruzsálembe, köztük Pált és Barnabást, hogy megoldást találjanak.

Képzeljük magunkat a judaizálók helyébe! Milyen érveket hoznánk fel az ügyünk mellett?