A jeruzsálemi zsinat

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETITANULMÁNYUNK: 2Mózes 12:43-49; 3Mózes 18:30;

Apostolok cselekedetei 15; Róma 3:19, 30; Galata 2:11-13;

Jelenések 2:14, 20

„Sőt inkább az Úr Jézus Krisztus kegyelme által hisszük, hogy megtartatunk, miképpen azok is” (ApCsel 15:11).

Pál és Barnabás több mint két év után tért vissza a szíriai Antiókhiába. Természetes, hogy jelentést akartak tenni az egész gyülekezetnek, akik misszionáriusként küldték el őket. A beszámolóban viszont nem a saját teljesítményükre helyezték a hangsúlyt, hanem arra, amit Isten vitt végbe rajtuk keresztül.

A jelentés tárgya természetesen a pogányok között végzett misszió volt, noha sok zsidó is csatlakozott a hívőkhöz. Kornéliusz esete óta viszont fontos kérdéssé vált a körülmetéletlen pogányok megtérése (ApCsel 11:1-18), most pedig különösen bonyolódott a helyzet, mivel nagy csoportokban nyertek gyülekezeti tagságot. Sok jeruzsálemi hívőt ez zavart. Szerintük a pogányoknak először körül kellene metélniük magukat, azaz zsidó prozelitává kellene válniuk, hogy Isten népének a részei lehessenek és közösségbe léphessenek velük.

Az apostolok cselekedetei 15. fejezete arról szól, hogy a pogány kérdés kritikus szintet ért el, és hogyan működött együtt az egyház a megoldás érdekében. A jeruzsálemi tanács fordulópont lett az apostoli egyház történetében a világszéles küldetéséhez való viszonyában.


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: