Olvassuk el ApCsel 9:3-9 szakaszát! Mi történt, amikor Pál Damaszkusz felé haladt? Mi a jelentősége Jézus szavainak ApCsel 9:5 versében (lásd még ApCsel 26:14)?
Váratlan dolog történt, amikor Pál a társaival közeledett Damaszkuszhoz: déltájban erős, vakító fényt láttak a mennyből és megszólalt egy hang. Ez nem csupán egy látomás volt a szó prófétai értelmében, hanem Isten megnyilatkozása, ami kifejezetten Pálnak szólt. A társai látták a fényt, de egyedül Pál vakult meg. Hallották a hangot, amit csak ő értett meg. A világosság a feltámadt Jézus isteni dicsősége volt, aki személyesen jelent meg előtte abban a pillanatban (ApCsel 22:14). Az apostol máshol világosan kijelenti, hogy látta Jézust, ezért egyenértékű a tizenkét apostollal, mivel tanúja lett Jézus feltámadásának és megkapta az apostoli felhatalmazást (1Kor 9:1; 15:8).
A Jézussal ezután folytatott beszélgetés sokkal jobban letaglózta Pált, mint maga a fényesség. Addig szilárd meggyőződése volt, hogy Isten munkáját végzi a názáreti Jézus követőinek megtámadásával, veszélyes, rémisztő eretnekségtől tisztítja meg a judaizmust. Döbbenetére viszont nemcsak azt tudta meg, hogy Jézus él, hanem hogy éppen Őt támadja, ha a híveinek szenvedést okoz. Saulhoz szólva Jézus egy feltehetőleg görög eredetű közmondást említett, amelyet Pál minden bizonnyal ismert: „Nehéz neked az ösztöke ellen rugódoznod” (ApCsel 26:14, RÚF). A kép azt mutatja, hogy a nyomtató ökör nekifeszül a hegyes botnak, amivel irányították. Ilyenkor az állat csak még jobban megsérült.
A mondás Pál lelki küzdelmére utalhat – ezt a Biblia a Lélek munkájának tulajdonítja (Jn 16:8-11), ami visszavezethető István halálához. „Saulnak kiemelkedő része volt István kihallgatásában és elítélésében. Isten jelenlétének feltűnő megnyilatkozása a vértanún kételkedést támasztott Saulban a Jézus követői ellen képviselt ügy jogosságát illetően. Lelke mélységesen zaklatott lett. Tanácstalanságában azokhoz fordult, kiknek bölcsességében és ítéletében teljesen megbízott. A papok és főemberek érvei végül meggyőzték, hogy István Istent káromolta; az a Krisztus pedig, akit a vértanú prédikált: csaló, és azoknak van igazuk, akik a szent tisztségben szolgálnak” (Ellen G. White: Az apostolok története. Budapest, 2001, Advent Kiadó, 76. o.).
Miért bölcs dolog a lelkiismeretre hallgatni?
Letöltés |