Az István fölötti győzelem hatalmas üldözést indított el a jeruzsálemi hívők ellen, kétségkívül ugyanazon ellenfeleik kezdeményezésével. Saul volt a csoport vezetője, aki nem kevés kárt okozott az egyháznak (ApCsel 8:3; 26:10). Az üldözésnek viszont jó következménye is lett.

A Júdeában és Samáriában szétszóródott hívők hirdették az evangéliumot. Így eleget tettek a parancsnak, hogy ott is bizonyságot tegyenek (ApCsel 1:8).

Olvassuk el ApCsel 8:4-25 verseit! Milyen tanulságokat szűrhetünk le ebből a beszámolóból?

A samaritánusok félig izraeliták voltak, még vallási szemszögből is. Egyistenhívőkként elfogadták Mózes öt könyvét, gyakorolták a körülmetélést és várták a Messiást. A zsidók szerint azonban a samaritánusok vallása nem volt tiszta, ezért nem lehetett részük Izrael szövetségi jogaiban.

A samaritánusok váratlan megtérése csodálkozást váltott ki a jeruzsálemi gyülekezetből, így az apostolok elküldték Pétert és Jánost, hogy értékeljék a helyzetet. Isten valószínűleg azért tartotta vissza a Szentlelket Péter és János megérkezéséig (ApCsel 8:14-17), mert így akarta meggyőzni az apostolokat arról, hogy el kell ismerni a samaritánusokat a hívők közösségének teljes jogú tagjaiként (lásd ApCsel 11:1-18).

És ez még nem minden! ApCsel 8:26-39 szakaszában Fülöp és az etióp eunuch történetét olvashatjuk, aki egy bibliatanulmány után meg akart keresztelkedni. Beléptek „a vízbe mind a ketten, Fülöp és a főember, és megkeresztelte őt” (ApCsel 8:38, RÚF).

Először a samaritánusok, majd az etióp, egy idegen, aki Jeruzsálembe ment istentiszteletre és már úton volt hazafelé. Az evangélium átlépte Izrael határát, eljutott az egész világra, ahogyan Isten előre megmondta. Mindez még csak a kezdet volt, ugyanis az első zsidó hívők az egész akkor ismert világot bejárták és hirdették Jézus halálának nagyszerű üzenetét, aki megfizette a bűnük büntetését és az üdvösség reménységét felajánlja mindenkinek, mindenhol.

Péter azt mondta Simonnak, hogy „keserűséges méregben és álnokságnak kötelékében” van (ApCsel 8:23). Mi volt a megoldás a gondjára és mindazokéra, akik hasonló helyzetben lehetnek?