A SZANHEDRIN ELŐTT

Olvassuk el ApCsel 7:1-53 verseit! Mit mondott István a vádolóinak?

Istvánt az ellene felhozott vádak miatt letartóztatták és a Szanhedrin elé vitték kihallgatásra. A zsidó tradíció úgy tartotta, hogy a törvény és a templomi szolgálat volt abból a három oszlopból kettő, amelyeken a világ rendje nyugodott, a jó cselekedet pedig a harmadik. A judaizmus legszentebbnek tartott dolgai elleni támadásnak vették azt is, ha valaki csupán utalt rá, hogy a mózesi szertartások idejétmúlttá váltak. Ezért vádolták a diakónust istenkáromlással (ApCsel 6:11).

István válasza az Az apostolok cselekedetei leghosszabb beszéde, ami már önmagában mutatja jelentőségét. Bár első látásra csupán Izrael történelme pontos felidézésének tűnik, a beszédet az ótestamentumi szövetség összefüggésében kell érteni, úgy, ahogyan a próféták vették, amikor vallási reformerekként a követelményeihez való visszatérésre szólították Izrael népét. Ilyen esetekben időnként a héber rîb szót alkalmazták, ami a legjobban talán úgy fordítható, hogy „szövetségi per”. Azt a gondolatot fejezték ki ezzel, hogy Isten törvényes lépésekhez folyamodik a népével szemben, akik nem tartották be a szövetséget.

Mik 6:1-2 verseiben például háromszor szerepel az, hogy rîb. Azután a Sínainál kötött szövetség mintáját követve (2Mózes 20–23. fejezetei) Mikeás Istennek a népért végbevitt hatalmas tetteire (Mik 6:3-5), a feltételekre és a szövetség megszegésére (Mik 6:6-12), majd az annak megszegése miatti átkokra (Mik 6:13-16) emlékezteti az embereket. Valószínűleg ez István beszédének a háttere. Amikor megkérték, hogy adjon magyarázatot a tetteire, nem igyekezett cáfolni a vádakat, sem védeni a hitét. Inkább ugyanúgy felemelte a hangját, mint a régi próféták, amikor Isten rîb-jét közvetítették Izraelnek. Isten és Izrael múltbeli kapcsolatának hosszú áttekintésével be akarta mutatni a nép hálátlanságát és engedetlenségét. ApCsel 7:51-53 verseiben valójában István már nem vádlott, hanem Isten prófétai ügyvédje, aki az Úr szövetségi perébe fogja a vezetőket. Ha az apáik vétkesek voltak a próféták megölésében, ők még inkább azok. Nagy a jelentősége annak, amikor vált és a „mi atyáink” (ApCsel 7:11, 19, 38, 44-45) helyett „atyáitok”-ról (ApCsel 7:51) beszél. Megszakítja a népével való szolidaritás vállalását és határozottan kiáll Jézus mellett. Hatalmas árat fizet ezért, szavai mégsem mutatnak félelmet vagy megbánást.


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: