Péter szavai szíven találták a hallgatóságát. Némelyek közülük néhány héttel korábban még bizonyára Jézus keresztre feszítését követelték (Lk 23:13-25). Miután viszont meggyőződtek arról, hogy a názáreti Jézus Isten által kijelölt Messiás, elkeseredetten kiáltottak fel: „Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak” (ApCsel 2:37)?
Olvassuk el ApCsel 2:38 versét! Mi a megbocsátás két alapvető feltétele?
A bűnbánat azt jelenti, hogy határozottan megváltozik az életünk menete, elfordulunk a bűntől (ApCsel 3:19; 26:20), és nem csupán szomorkodunk vagy furdal a lelkiismeretünk. A valódi bűnbánat Isten ajándéka a hittel együtt, de mint minden ajándékot, vissza is lehet utasítani (ApCsel 5:31-33; 26:19-21; Róm 2:4).
Keresztelő János ideje óta a keresztséggel hozzák összefüggésbe a bűnbánatot (Mk 1:4). Azaz a keresztség a bűnbánat kifejezése lett, a szertartás a bűnök elmosását és a Szentlélek általi, erkölcsi helyreállítást jelképezi (ApCsel 2:38; 22:16; vö. Tit 3:5-7).
Olvassuk el ApCsel 2:38-39 verseit! Milyen különleges ígéretet kapnak, akik megbánják bűneiket és megkeresztelkednek?
Az emberek pünkösdkor nemcsak a bűnbocsánat, hanem a Szentlélek teljességének ígéretét is megkapták a személyes növekedésükhöz, az egyházban végzett szolgálathoz és főként a misszióhoz. Talán ez volt a legnagyobb áldás az összes közül, hiszen az egyház tulajdonképpen azért létezik ma is, hogy hirdesse az evangélium jó hírét (1Pt 2:9). Így ettől kezdve üdvbizonyosságuk lehetett, a Szentlélek erejét is megkaphatták, ami alkalmassá tette őket arra a küldetésre, amelyre az egyház elhívást kapott.
Azoknak, akik az evangéliumot akarják hirdetni, miért fontos felismerniük, hogy Isten megbocsátotta a bűneinket? Végső soron milyen reménységet kínálhatunk másoknak Jézusban, ha mi magunk nem rendelkezünk vele?
Letöltés |