„A pünkösd és a parousia (második advent) közötti teljes átmeneti időszakban (legyen az akármilyen hosszú vagy rövid) az egyháznak végeznie kell világszéles küldetését a Szentlélek ereje által. Krisztus követőinek ki kell jelenteniük, hogy Ő már egyszer eljött, bűnbánatra és Jézus második adventjére való felkészülésre szólítva az embereket. A ťföldnek mind végső határáigŤ (ApCsel 1:8) és ťa világ végezetéigŤ kell hirdetniük bizonyságtételüket… Nem hagyhatjuk abba, míg mindkét feltétel nem teljesül” (John R. W. Scott: The Message of Acts: The Spirit, the Church & the World. Downers Grove, 1990, InterVarsity, 44. o.)!

„Az Üdvözítő tanítványainak adott megbízása kiterjed minden hívő emberre. Magába foglal minden Krisztusban hívő embert az idő végéig. Végzetes tévedést követnénk el, ha azt feltételeznénk, hogy a lelkek megmentésének a munkája egyedül csak a felszentelt lelkészektől függ. Krisztus mindazokat megbízta az evangélium hirdetésével, akikhez eljutott a mennyei ismeret. Krisztus mindazokat felavatja, felszenteli arra, hogy munkálkodjanak embertársaik üdvösségéért, akik már megkapták és magukban hordják életét. Az egyházat ennek a munkának a végzésére alapították, és mindazok, akik ünnepélyes és szent fogadalmat tettek az egyháznak, arra kötelezik el magukat, hogy együtt munkálkodnak Krisztussal” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 2010, Advent Kiadó, 726-727. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1. ApCsel 1:7 idézi Mk 13:32 versét: „Azt a napot viszont vagy azt az órát senki nem tudja, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, hanem csak az Atya” (RÚF). Ellen G. White elmondja: „Isten népe számára többé soha nem lesz időn alapuló üzenet. Sem a Szentlélek kitöltésének, sem Krisztus eljövetelének pontos idejét nem fogjuk megtudni” (Szemelvények Ellen G. White írásaiból. 1. köt. Budapest, 1999, Advent Kiadó, 179. o.). Hozzáteszi: „Olyan igát vesz magára és olyan üzenetet hirdet az, aki Krisztus megjelenésének óráját, napját vagy évét hirdeti, amit az Úr sosem adott neki” (Advent Review and Sabbath Herald, 1893. szept. 12.). Mennyire időszerűek ma ezek az üzenetek a számunkra?

2. Valaki egyszer azt mondta: „Istennek inkább tanúkra, mint ügyvédekre van szüksége.” Mit gondolunk erről az állításról?

3. Mi volt az ima szerepe a korai egyházban? Véletlen egybeesés lenne, hogy az életük minden meghatározó pillanatában találunk utalást az imádságra (ApCsel 1:24; 8:14-17; 9:11-12; 10:4, 9, 30; 13:2-3)?