De jó, Uram,
hogy olyan szemet adtál,
amelyik sír, ha belevágnak…
Rebbenéstelen szemem
keresztülnézett volna
minden nyomorultján a világnak…
Be áldott-jó, Uram,
hogy éppen nekem adtad ezt a
gúzsba hajtott, rohadékony testet!
Királyivá sudárodva
rátörtem volna trónusodra,
s arcodba vágtam volna „szép” öklöm,
Szent Alak,
– hogy letaszítsalak…
S de gyaláztam volna
drága kereszted!
De jó, hogy éppen nékem adtad
ezt a gúzsba hajtott testet!
De jó, hogy magadhoz formálgatsz
verésnek-vélt sebeimmel itt lenn;
– de jó, hogy jó vagy, Uram, Isten…!