De jó, Uram,

hogy olyan szemet adtál,

amelyik sír, ha belevágnak…

Rebbenéstelen szemem

keresztülnézett volna

minden nyomorultján a világnak…

Be áldott-jó, Uram,

hogy éppen nekem adtad ezt a

gúzsba hajtott, rohadékony testet!

Királyivá sudárodva

rátörtem volna trónusodra,

s arcodba vágtam volna „szép” öklöm,

Szent Alak,

– hogy letaszítsalak…

S de gyaláztam volna

drága kereszted!

De jó, hogy éppen nékem adtad

ezt a gúzsba hajtott testet!

De jó, hogy magadhoz formálgatsz

verésnek-vélt sebeimmel itt lenn;

– de jó, hogy jó vagy, Uram, Isten…!