Ó, milyen vak homályba futnak,
kik nélküled indulnak útnak!
A kezemet nézem: leszárad;
szívem sívó homokkal árad.
Valamikor kézen vezettél;
szökni akartam, nem engedtél.
Csend volt szívemben és a csendben
szavad szólt csak, mindennél szebben.
Én Istenem! Hívj vissza engem!
Magam maradtam, eltévedtem.
Légy bátorságom, bizodalmam!
Ó, légy úrrá megint Te rajtam!