Mit tanítanak a következő igeszakaszok a „holtak állapotáról”? Milyen erős védelmet kínálnak ezek a szövegek „a két nagy tévedés” egyike ellen? Zsolt 115:17; 146:4; Préd 9:7-8, 12; Dán 12:2; 1Kor 15:16-18

Az elmúlt néhány évtizedben nagy figyelem terelődött olyan történetekre, amelyek szerint emberek „meghaltak” – vagyis megállt a szívük és nem lélegeztek –, de később feléledtek, eszméletre tértek. Közülük sokan hihetetlen tapasztalatokról számoltak be, hogy „haláluk” után tudatuknál voltak. Voltak, akik elmondták, hogyan lebegtek a levegőben és fentről néztek le a földre, a saját testükre. Mások arról számoltak be, hogy a lelkük elhagyta a testüket, majd egy csodálatos, fényes, melegséget árasztó lénnyel találkoztak, aki a kedvességről és a szeretetről beszélt nekik. Vannak olyanok is, akik állítólag meghalt rokonaikkal találkoztak és beszélgettek.

Annyira gyakori ez a jelenség, hogy már tudományos neve is van: halálközeli élmények. A jelenség ugyan vitatott, azonban számos keresztény ezzel akarja bizonyítani a lélek halhatatlanságát, azt az elképzelést, hogy a halál után a lélek a tudatos létezés másik szintjére kerül.

Viszont a halálközeli élmények a „két nagy tévedés” egyikének számítanak. Amennyiben az ember elhiszi, hogy a halál után a lélek ilyen vagy olyan formában tovább él, egészen védtelen lesz a legtöbb okkult és spiritiszta csalással szemben. Ezek könnyen ahhoz a gondolathoz vezethetnek, akár nyíltan, akár burkoltan, hogy nincs szükségünk Jézusra. Valójában a legtöbben, akik halálközeli élményekről számoltak be, elmondták, hogy a lelkek, akikkel találkoztak vagy az elhunyt rokonaik vigasztalták őket szeretet, békesség és jóság szavaival, de semmit nem mondtak a Krisztusban való megváltásról, a bűnről és az eljövendő ítéletről – a legalapvetőbb bibliai tanításokról. Gondolhatnánk, hogy belekóstolva az állítólagos keresztény túlvilágba, a legelemibb keresztény tanításokból is ízelítőt kellett volna kapniuk, de amiről beszámolnak, az inkább a New Age tanítását tükrözi. Ez lehet a magyarázata, hogy ezek közül az emberek közül sokan utóbb kevésbé hajlanak a kereszténység felé, mint mielőtt „meghaltak”.

Keresztényként miért kell feltétlenül ragaszkodnunk Isten Igéjéhez, még ha érzékszerveinkkel mást is észlelünk magunk körül?