A zsidókhoz írt levél azt tanítja, hogy a földi, a héber szentélyszolgálat mintája a mennyei szentély volt, az, ahová Krisztus belépett és ahol elkezdte főpapi szolgálatát. A két részből álló földi szentély az áldozati és tisztulási rítusaival „a mennyei dolgok” képmása és árnyéka volt, „ahogy Isten rendelte Mózesnek, amikor el akarta készíteni a sátrat” (Zsid 8:5, ÚRK).

Valamint éppen úgy, ahogyan a földi szentélynek mind a két részében végezték a szolgálatot, a szentélyben és a szentek szentjében is, Krisztus is úgy végzi szolgálatát a mennyei szentélyben. A földi szentélyben az ítélet fogalmát az engesztelési nap jelképezte, aminek során megtisztították a szentélyt, ahogyan azt Mózes harmadik könyvének 16. fejezete leírja. Évente egyszer, ekkor lépett be a főpap a szentély belső részébe, a szentek szentjébe (3Móz 16:12-14), hogy a népért elvégezze a megtisztítás és az engesztelés munkáját.

Zsid 9:20-23 alapján tehát mit kellett megtisztítani? Miért világos utalás ez Krisztusnak az engesztelés napi szolgálatára?

A teológusokat meglepte az a kijelentés, hogy magát a mennyei szentélyt is meg kell „tisztítani”. Viszont a probléma eltűnik, ha ezt utalásként értelmezzük az engesztelési napra. Zsid 9:23 rámutat, hogy a munka, amit Krisztus a mennyei szentélyben végez, annak az igazi kifejeződése, amit az izraelita szentélyben a földi főpap látott el az évenkénti engesztelés napján. A földi papoknak a földi szentélyben betöltött szolgálata, a szentély megtisztítása előre vetítette annak a munkának a képét, amit Krisztus a mennyei szentélyben végez. A szöveg nem arra utal, hogy a mennyei szentély megtisztítása közvetlenül Krisztus mennybemenetele után történt volna. Dániel könyvét tanulmányozva láthatjuk, hogy Krisztus szolgálatának ez a szakasza 1844-ben kezdődött. Keresztényként az utolsó idők előtt állva fel kell mérnünk korunk ünnepélyes komolyságát, ugyanakkor nyugalmat találhatunk annak biztos voltában, amit Krisztus tett értünk a múltban és végez most is a mennyei szentek szentjében.

Az első angyal kijelenti: „Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget: mert eljött az ő ítéletének órája” (Jel 14:7). Az ítélet valósága a vég közeledtére mutat. Hogyan kell ennek hatnia az életmódunkra?