Milyen különleges reménységet találunk Zsid 7:24-27 és 8:6 verseiben?

Krisztus valóban üdvözíthet, méghozzá több olyan képessége miatt, amivel más pap nem rendelkezik. Ő Isten, van hatalma megbocsátani a bűnöket. A papsága állandó. A keresztény korszak egészében végzi közbenjárói munkáját népéért, ugyanolyan irgalmas szeretettel, mint amikor betegeket gyógyított vagy magányos embereket vigasztalt. Emberré lett, de bűntelenül született és meg is maradt annak, mégis az emberiség összes bűnének elképesztő súlya alatt halt meg. Éppen ezért egyedül csak Ő, az Isten-Ember járhat közben a bűnösökért a mennyei szentélyben.

Ezekből az igeszakaszokból az is kiderül, hogy Krisztus áldozata egyszer és mindenkorra elegendő. Csak egyszer kellett megtörténnie, és üdvösséget hoz minden embernek, aki elfogadja.

Hiszen ha arra gondolunk, ki az, aki meghalt a kereszten, vajon az Ő áldozata ne lenne elegendő minden emberért?

Zsid 9:11-15 értelmében mit biztosít számunkra Krisztus a halála, most pedig a mennyben végzett szolgálata által?

Zsid 9:12 versében az áll, hogy Krisztus „örök váltságot” szerzett. A görög szó, ami a fordításban „váltság”, azt is jelenti, hogy váltságdíj kifizetése, kiváltás, megváltás. Előfordul Lk 1:68 versében is, amikor Zakariás kijelenti, hogy az Úr „meglátogatta és megváltotta az ő népét”. Az utalás Krisztus vérére – az egyetlen olyan áldozatéra, ami elegendő – azt jelenti, hogy Krisztus, az áldozati Bárány biztosította a megváltást, a szabadítást. Az evangélium azt a jó hírt közli, hogy Krisztus ezt nem önmagának szerezte meg, hanem nekünk, és a szabadítás mindenkire érvényes, aki elfogadja Krisztus áldozatát.

Gondolkozzunk még azon, hogy Krisztus „örök váltságot” szerzett nekünk, és csak miután ezt elvégezte, kezdte meg a szolgálatát értünk a mennyei szentélyben! Milyen reményt találunk abban, amit Krisztus tesz értünk a mennyei szentélyben?