„Visszasugárzik rá,
Kezéből a kenyér.”
/Vasadi Péter/
A szeretet ágai
bennük csöndesen
összeborultak,
és elkezdték a munkát,
a míves alkotást.
Pihenő nincs, nem lehet
egészen a hetedik napig.
Csak az elején álltak meg,
amikor elmerengve nézték
az imént megalkotott
hegyet; állt ott,
mint valami lyukacsos,
megtört-kenyér,
s az idősebbik
amaz vállára tette izzó tenyerét,
majd folytatták a munkát.
És látták, hogy jó.
„Igen jó lett
minden.”