SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETITANULMÁNYUNK: Lukács 12:35-48;

Apostolok cselekedetei 3:21; 1Korinthus 9:24-27; Efezus 5:15-17;

Kolossé 3:23; Jakab 4:14

„Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útát, ha nem a te beszédednek megtartása által? Teljes szívből kerestelek téged: ne engedj eltévedeznem a te parancsolataidtól! Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened” (Zsolt 119:9-11).

Szokásaink nyilvánvalóvá teszik céljainkat és életünk irányát. Az a sáfár a leghűségesebb, aki jó szokásokat alakít ki. Dánielnek szokása volt a naponkénti imádság (Dán 6:10), Pálnak pedig az, hogy a zsinagógába járt (ApCsel 17:1-2). A következő tanáccsal is szolgál az apostol: „Ne tévelyegjetek. Jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok” (1Kor 15:33). A rosszak helyett jó szokásokat kell kialakítanunk.

„Azok leszünk egyszer és mindenkorra, amivé a szokásaink tesznek bennünket. Aki jó szokásokat alakít ki és minden feladatát hűségesen teljesíti, fénysugárként él, beragyogja mások ösvényét” (Ellen G. White: Testimonies for the Church [Bizonyságtételek a gyülekezetnek]. 4. köt., 452. o.).

Az áhított jutalom megszerzéséhez egy szokás követésével vezet a legrövidebb út. A szokás lényünkbe vésődött döntés. Vagyis ha azt követjük, szinte még gondolkodnunk sem kell, csak tesszük, amit korábban eldöntöttünk. Egy szokás lehet nagyon jó vagy nagyon rossz, attól függően, hogy mi az, amit teszel. Ezen a héten olyan kiváló szokásokat fogunk megnézni közelebbről, amelyek segítik a sáfárt Isten munkájának végzésében.