Krisztus Isten jellemét jött bemutatni, világossá téve, hogy szeret bennünket és a legjobbat akarja nekünk. Csak azt kéri, ami a javunkra válik, semmi olyat nem követel, ami ártana. Vonatkozik ez arra is, hogy legyünk nagylelkű és jókedvű adakozók, áldozzunk abból, amit kaptunk. Az önként vállalt, nagylelkű adakozás éppen annyira szolgálja a saját áldásunkat, mint azokét, akik megkapják. Aki így adakozik, csak az tapasztalja, hogy nagyobb áldás adni, mint kapni.

Olvassuk el 2Kor 9:6-7 verseit! Hogyan összegzi dióhéjban ez a rész az adakozás lényegét?

A nagylelkű adomány felajánlása lehet személyes, lelki indíttatású, amit az ember hitből tesz, hálája kifejezéseként, hogy megköszönje, amit Krisztustól kapott.

Mint minden hitből fakadó cselekedet, úgy az adakozás is tovább növeli a hitet, mert „a hit cselekedetek nélkül megholt” (Jak 2:20). Erősítésére nincs jobb módszer annál, mint ha hitből fakadó, abból táplálkozó dolgokat teszünk. Az önkéntes és nagylelkű adakozással jó úton haladunk afelé, hogy Krisztus jellemét tükrözzük. Többet tudunk meg Istenről, miközben a tetteink során szerzünk tapasztalatokat vele. Összegezve: az adakozás építi az Isten iránti bizalmat és lehetőséget ad arra, hogy tapasztaljuk, amit a zsoltáros ír: „Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki őbenne bízik” (Zsolt 34:9).

„Meglátszik majd, hogy a Jézus arcán ragyogó dicsőség az önfeláldozó szeretet fénye. A Kálváriáról áradó világosságban látható meg, hogy az önmegtagadó szeretet törvénye az élet törvénye a föld és a menny számára egyaránt; s hogy Isten szívében van a forrása annak a szeretetnek, amely ťnem keresi a maga hasznátŤ (1Kor 13:5); és hogy a szelíd, alázatos Jézus a megközelíthetetlen világosságban lakozó Atya jellemét mutatta be” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 2010, Advent Kiadó, 11-12. o.).

Hogyan tapasztaltuk már, hogy erősödik a hitünk, ha önként és nagylelkűen adunk abból, amit kaptunk?