SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETITANULMÁNYUNK: Máté 6:19-21; Lukács 7:37-47;

2Korinthus 8:8-15; 9:6-7; Efezus 2:8; 1Péter 4:10

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3:16, ÚRK).

Istenünk adakozó, és ezt a nagyszerű igazságot leginkább Jézus áldozata mutatja. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3:16, ÚRK). Egy másik versben pedig ezt olvassuk: „Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle” (Lk 11:13, ÚRK)!

Isten ad és ad, ez a jelleméből fakad. Így nekünk, akik az Ő jellemét igyekszünk visszatükrözni, szintén adnunk kell. Nehéz elképzelni annyira ellentmondásos kifejezést, mint amilyen az „önző keresztény”.

Az adakozás az egyik módja annak, hogy adhassunk valamit abból, amit mi is kapunk. Adományainkkal kifejezhetjük hálánkat és szeretetünket. Amikor Jézus köszönti a megváltottakat a mennyben, látni fogjuk azokat, akik elfogadták a kegyelmét, és megértjük, hogy áldozatos adományaink is hozzájárultak üdvösségükhöz.

Ezen a héten az adakozás fontos szempontjait vizsgáljuk majd meg. Ha bőkezűen adunk – akár anyagi javainkból, időnkből vagy talentumainkból –, az hatalmas eszköz arra, hogy a gyakorlatban megéljük hitünket és bemutassuk Isten jellemét, akit szolgálunk.