Júda törzse fénykorának tartották Ezékiás hosszú uralmát. Dávid és Salamon ideje óta Izrael nem élvezte ilyen mértékben Isten áldását. 2Krónikák 29-31. fejezetei feljegyzik Ezékiás megújulást és reformációt célzó tevékenységét. „Kedves dolgot cselekedett az ÚR szemében, úgy, ahogy Dávid, az ő atyja is cselekedett” (2Krón 29:2, ÚRK). „Így állították helyre az ÚR házában az istentiszteletet” (2Krón 29:35, ÚRK). Megtartották a páskát (2Krón 30:5). „Nagy vigasság volt Jeruzsálemben” (2Krón 30:26, ÚRK). Lerombolták a pogány szobrokat, oltárokat és magaslatokat (2Krón 31:1). Hirtelen megújulás ment végbe az emberek szívében, reformáció a gyakorlatban, aminek az lett az eredménye, hogy bőséggel folyt be a tárházba a tized és az adomány (2Krón 31:4-5, 12).

Nehémiás egy másik példát említ a megújulással, a reformációval és a tizedfizetéssel kapcsolatosan. Olvassuk el Neh 9:2-3 verseit! Mit jelent a szív megújulása? Olvassuk el Nehémiás 13. fejezetét! Miután Nehémiás megreformálta „Istennek házát” (Neh 13:4), mit vitt oda Júda népe (Neh 13:12)?

„Az ébredés és a reformáció két különböző dolog. Az ébredés a lelki élet megújulását jelenti, az elme és a szív erőinek éledését, feltámadást a lelki halálból. A reformáció az újjászervezést jelenti, az elgondolások és elméletek, szokások és gyakorlatok megváltoztatását” (Ellen G. White: Christian Service [Keresztény szolgálat]. 42. o.).

A megújulás, a reformáció és a tizedfizetés közötti összefüggés szinte magától értetődő. A tized visszaadása nélkül az ébredés és a reformáció langymeleg, ha ébredésnek nevezhető egyáltalán. Kereszténykén gyakran tétlenül az oldalvonalnál állunk, miközben aktívan kellene tevékenykednünk az Úr oldalán. Az ébredés és a reformáció elköteleződést kíván, és a tizedfizetés ennek az elköteleződésnek a része. Ha visszatartjuk Istentől azt, amit tőlünk kér, nem várhatjuk el, hogy válaszoljon arra, amit mi kérünk tőle. A megújulás és a reformáció a gyülekezetben történik, nem pedig azon kívül (Zsolt 85:7). A megújító erőt Istentől kell kérnünk (Zsolt 80:19) és a reformációt is, hogy a korábbi cselekedeteinkhez térjünk vissza (Jel 2:5). Reformációnak kell végbemenni azzal kapcsolatban, amit megtartunk és amit visszaadunk Istennek. Nem a cselekedet hozza a változást, hanem a gondolatainkban és érzelmeinkben meghozott döntés, amely nyilvánvalóvá teszi indítékunkat és elköteleződésünket. Az eredmény az érett hit, az élesedő lelki látás és az őszinteség, ami megújul bennünk.