SZOMBAT DÉLUTÁN
E HETITANULMÁNYUNK: 1Mózes 22:1-12; 3Mózes 27:30;
Nehémiás 13; Zsidók 7:2-10; 12:2; Lukács 11:42; 16:10
„Amelyik pedig a jó földbe esett, ezek azok, akik a hallott igét tiszta és jó szívvel megtartják, és kitartással gyümölcsöt teremnek” (Lk 8:15, ÚRK).
Milyen a tiszta, őszinte szív? Hogyan válik nyilvánvalóvá, hogy valakinek ilyen a szíve? Ma gyakran úgy tekintik az őszinteséget, mint valami ködös, viszonylagos etikai fogalmat. A legtöbb ember időnként hazudik, de ezt egészen addig elfogadhatónak tartja, amíg nem sért túlságosan másokat. Némi mellébeszélést jogosnak tartanak, ha azt bizonyos élethelyzetek úgymond „megkövetelik”.
Az igazság és az őszinteség mindig kéz a kézben jár egymással. Ám nem úgy születtünk, hogy az őszinteségre lenne hajlamunk, ez inkább tanult tulajdonság, és a sáfár jellemének az egyik sarkalatos pontja.
Az őszinteség gyakorlásából mindig jó dolgok fakadnak. Például sosem kell amiatt aggódnunk, hogy rajtakapnak egy hazugságon, amit aztán be kell vallanunk. Az őszinteség többek között ezért is értékes jellemvonás, különösen a nehéz és bonyolult helyzetekben, amikor nagy lenne a kísértés a becstelen tettekre.
Az e heti leckénkben az őszinteség lelki fogalmát fogjuk tanulmányozni a tizedfizetés gyakorlatán keresztül, és megvizsgáljuk, hogy miért olyan fontos ez a sáfár és a sáfárság szempontjából.
Letöltés |