„...egyébiránt a sáfárokban megkívántatik, az, hogy mindenik hívnek találtassék” (1Kor 4:2). A hűséges sáfár fontos jellemzője, hogy megharcolja és megnyeri „a hit szép harcát” (1Tim 6:12). A hűség Isten jellemvonása, és a miénk is lesz, ha engedjük, hogy kimunkálja bennünk. Hűségesnek lenni azt jelenti, hogy kitartunk amellett, amiről tudjuk, hogy jó, főként a lelki harcok hevében.

Bizonyosan jönnek olyan konfliktusok, amelyek során döntenünk kell jó és rossz, helyes és helytelen között. Ezek a helyzetek is a hit harcának a részei. A sáfárok egyik jellemzője, hogy minden helyzetben a hűség mellett döntenek. Aki szereti a pénzt, ragaszkodjon Istenhez és ahhoz, amit tanít a pénz szeretetének veszélyeiről! Aki a hírnévre vágyódik, maradjon hűséges ahhoz, amit Isten Igéje mond az alázatról! Aki érzéki vágyakkal küzd, hűségesen kapaszkodjon a szentséggel kapcsolatos ígéretekbe! Aki hatalmat akar, maradjon hűséges ahhoz, amit Isten mond a szolgálatról! Talán egy másodperc töredéke alatt kell meghoznunk a döntést, hogy hűségesek maradunk-e vagy hűtlenné válunk, a következmények azonban sokszor örökre szólnak.

Olvassuk el Zsid 11:8-12, 17-19 és Róm 4:13, 18-21 szakaszát! Mit tanítanak ezek a versek a hűségről?

A héberben a „hűséges” szó arra utal, aki bízik. Ugyanabból a szótőből ered az „ámen” is, aminek a jelentése: „szilárd”, „megalapozott”. A hűség azt jelenti, hogy megvizsgáltak, megpróbáltak, de elkötelezettségünk végig töretetlen marad Isten tervéhez.

Amikor Luther Márton, a reformátor arra készült, hogy a császár előtt beszéljen, „olvasta Isten Igéjét, átnézte saját írásait és válaszát igyekezett a lehető leghelyesebb módon felvázolni… alaposan, mintegy nagyítóval vizsgálta a Szentírást… majd bal kezét a Bibliára téve, jobbját az ég felé emelve fogadalmat tett, hogy szabadon megvallja hitét, még ha bizonyságtételét saját vérével kell is megpecsételnie” (J. H. Merle d’Aubigné: History of the Reformation [A reformáció története]. New York, 1846, The American Tract Society, 2. köt., 7. könyv, 260. o.).

Olvassuk el Jel 2:10 versét! Mit jelent a mindennapjainkban, a lelki életünkben az a buzdítás, hogy „légy hív mind halálig”?