Sáfárok az Éden utáni időben

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETITANULMÁNYUNK: Ézsaiás 22:14-18; 1Korinthus 4:1-2;

2Korinthus 5:10; Efezus 6:13-17; Kolossé 2:2

„...hanem mint akiket Isten kipróbált, hogy ránk bízza az evangéliumot, s úgy szólunk, mint akik nem az emberek tetszését keressük, hanem az Istenét, aki megvizsgálja szívünket” (1Thessz 2:4, ÚRK).

Ádám és Éva első feladatai közé tartozott a sáfárság. Isten nekik adta a kertet és az egész teremtett világot, hogy gondoskodjanak róla, élvezzék és uralkodjanak rajta (1Móz 2:15), bár nem az ő tulajdonuk volt. Sáfárai és őrzői lettek mindannak, amit az Úr rájuk bízott.

Ezen a héten közelebbről meg fogjuk vizsgálni a sáfár meghatározását, de ezúttal azt nézzük meg, hogy mit jelentett ez az Éden utáni időszakban, miután ősszüleinket kiűzte onnan az Úr. Mindnyájan sáfárok vagyunk, de sajnos olyan környezetben, ami nagyon különbözik attól, amit Ádám és Éva kezdetben élvezhettek.

Mi a sáfárság? Egyes bibliai szereplők életükkel mutatják be, mit jelent sáfárnak lenni. Más igeszakaszok még világosabban meghatározzák ezt. Isten sáfáraiként már nem a világra és az anyagi javakra koncentrálunk, hanem Teremtőnkre és a ránk bízott küldetésre figyelünk. Ahogy Ádámra és Évára, ránk is feladatokat bíz Isten. Az édeni bűnbeesés óta azonban a sáfárság feladata némileg változott, hiszen a fizikai világ feletti őrködésen kívül a lelki jellegű igazságok jó sáfáraivá is kell válnunk.


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
2018. 1. negyedév

Sáfárság: a szív indítékai

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: