Keresztényként hisszük, hogy Jézus teljesen Isten, ugyanakkor teljesen ember is. Az isteni és emberi ilyen mértékű egybekapcsolódása révén egyedi a meglátása arról, hogy mi a fontos a földön és mi az az örökkévalóság szempontjából. Nem érthetjük, miként lehet Jézusnak egyszerre teljesen isteni és teljesen emberi is a természete, az azonban egyáltalán nem érvényteleníti ennek igazságát, mint ahogy a repülőgép repülését sem gátolja, ha hiányosak az ismereteink az aerodinamika terén.

„Itt két titok van egyben: a személyek pluralitása az isteni egységben, valamint a Szentháromság és az emberiség egysége Jézus Krisztusban… A képzelet világában sincs ehhez hasonló, bámulatos dolog, mint a testtélétel igazsága” (J. I. Packer: Knowing God [Isten megismerése]. Downers Grove, Illinois, 1973, InterVarsity Press, 53. o.).

Jézus földre jöttének az volt az egyik oka, hogy bemutassa, milyen szerető és gondoskodó Istenünk van és mennyire törődik velünk. Egyáltalán nem rideg és távoli istenség, amilyennek néhányan hiszik. Jézus bemutatta mennyei Atyánk igazi jellemét.

Sátán azonban megpróbálta elszakítani, sőt, elidegeníteni az embereket Istentől. Igyekezett személytelenként feltüntetni lényét, mint aki egyáltalán nem törődik velünk. Megpróbál mindent megtenni azért, hogy ne ismerjük és ne tapasztaljuk Isten jóságának, kegyelmének a valóságát. Az anyagi dolgok iránti féktelen vágyakozásunk nagyszerű eszköz Sátán kezében arra, hogy elérje ezt a célját.

Olvassuk el Mt 19:16-22 szakaszát! Miként akar Sátán eltávolítani bennünket az Úrtól az anyagiak szeretetével? Mit árul el erről ez a történet?

Képzeljük el magát a testben megjelent Istent, amint beszél a fiatalemberrel, aki nyilván tudta, hogy Jézus különleges. És mégis mi történt? Engedte, hogy a nagy vagyon, a gazdagság szeretete elszakítsa őt magától az Istentől! A világ és a gazdagság imádata annyira megvakította, hogy ugyan elszomorodott, ez azonban nem volt elég a helyes döntéshez. Nem amiatt bánkódott, hogy elveszíti a vagyonát. Azért volt szomorú, mert így elveszítette a lelkét.

Akár gazdagok vagyunk, akár szegények, hogyan lehetünk biztosak abban, hogy helyesen viszonyulunk a világi dolgokhoz?