SZOMBAT DÉLUTÁN
E HETITANULMÁNYUNK: 2Mózes 9:14; Zsoltár 33:6-9; 50:10;
Máté 19:16-22; Zsidók 2:14-15; 1Péter 1:18
„Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, amely minden név fölött való; hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére” (Fil 2:9-11)!
Isten nem veszteget túl sok szót arra, hogy megmagyarázza a pénz és az anyagiak hajszolásával kapcsolatos álláspontját. Krisztus szavainak a gazdag emberről, aki – bár az Úr megáldotta – csak halmozta és halmozta javait, Isten félelmét kellene elültetniük mindnyájunk szívébe: „Bolond, ma éjjel elkérik tőled a lelkedet, amiket azért magadnak készítettél, kiéi lesznek? Így jár az, aki kincset gyűjt magának, és nem Istenben gazdag” (Lk 12:20-21).
Isten és a pénz szolgálata egymást kölcsönösen kizáró cselekedet. Vagy az egyik, vagy a másik – Isten vagy a mammon. Mese csak, hogy egyszerre lehet mindkettőt szolgálni, mert aki kettős életet próbál élni, az előbb-utóbb meghasonlik önmagával. Becsaphatunk másokat, talán még önmagunkat is, de Istent nem, és egy nap majd számot kell adnunk neki.
Döntenünk kell, és minél tovább tétovázunk, keressük a kifogásokat, késlekedünk, annál erősebb és bénítóbb rabságba szorítja lelkünket a pénz imádata. A hit döntést igényel, amit sokkal könnyebbé tesz, ha arra összpontosítunk, hogy kicsoda Isten, mit tett értünk és mivel tartozunk neki.
Letöltés |