B. ROÓZ MAGDOLNA: HAJNALBAN HÍVOTT AZ ÚR

…És nem vártam, míg leszáll az esti csend.

Hajnalban mondtam boldogan igent.

És a szőlőskert felé mentem Vele…

A nap már felkelt, hogy munkához kezdtem.

Bíbor sugarát küldte át a kerten,

S engem kísért az égi Mester szeme.

És jöttek mások, jöttek egyre többen,

Hogy dolgozzanak ők is a szőlőben.

És az arcukon titkos tűzfény lángolt.

És nem baj az sem most, hogy a házuk rozzant.

Szívük ujjongott s a gyönyörtől dobbant.

Csak az elveszett percekért de kár volt!

Egész kis sereg nyüzsgött már a kertben.

Folyt is közöttük áldott, nemes verseny,

És oly vidáman énekelt a csapat.

Arcukon néha gond felhője támadt,

Mert itt is, ott is bujkáltak az árnyak.

Azért a munka mégis tovább haladt.

Volt, ki délben jött, volt, ki délután.

Harmatos földtől lett sáros a ruhám,

Mert engem korán hívott el a Mester.

Én ifjú hévvel vittem neki szívem.

Nem tartott vissza kísértőn senki sem.

Hisz kezemben volt a szent égi fegyver.

Fáradt munkások mozogtak a kertben.

Az esti sugár piroslik ernyedten.

S feléd fordítom naptól égett arcom.

És várom csendben jeled fent az égen.

Tudom, nem lesz több semmivel a bérem,

Mint annak, ki jött, mikor szállt az alkony.

Megfogom későn jött szolgáid kezét.

Együtt megyünk mi, jó Urunk, eléd.

Nem kérem azt, hogy nagyobb bért adj nekem.

Hisz érdemem nincs. Csak egy van: KEGYELEM!

2018. 1. negyedév

Sáfárság: a szív indítékai

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: