Ellen G. White: A Nagy Orvos lábnyomán. Budapest, 1998, Advent Kiadó, „Segíts a megkísértetteknek!” c. fejezet (109-110. o).

„Láttam a népünkre leselkedő veszélyt, ha a White testvérekre tekintenek, azt gondolva, hogy hozzájuk kell fordulni gondjaikkal, tőlük kell tanácsot kérni. Ennek nem szabad így lennie. Az együtt érző, szeretetteljes Megváltó hív, hogy ha elfáradunk és megterheltetünk, forduljunk hozzá, Ő majd felüdít… Sokan kérdezik tőlünk: Csináljam ezt? Belevágjak abba a vállalkozásba? Vagy az öltözetet illetően: Viseljem-e ezt vagy azt? Azt szoktam ilyenkor felelni: Krisztus tanítványának mondod magad. Kutasd hát a Bibliát! Olvasd figyelmesen és imádkozó szívvel a drága Megváltó életének történetét, amikor a földön, az emberek között élt! Utánozd az Ő életét, akkor biztosan nem tévedsz le a keskeny útról! Nem lehetünk mások lelkiismeretei. Ha pontosan előírnánk a többieknek, hogy mit tegyenek, tőlünk várnák az útmutatást és nem fordulnának egyenesen Jézushoz” (Ellen G. White: Testimonies for the Church. 2. köt., 118-119. o.).

„Kötelességünkért való felelősségünket azonban nem helyezhetjük, háríthatjuk át másokra, és nem várhatunk arra, hogy ők mondják meg nekünk azt, hogy mit tegyünk. Nem függhetünk az emberek tanácsától. Az Úr minket is éppen olyan készségesen megtanít kötelességeinkre, mint ahogy másokat is megtanít… Azok, akik úgy döntenek, hogy semmi olyat nem tesznek, ami nem tetszik Istennek, miután ügyüket Isten elé vitték, megtudják majd, hogy pontosan melyik úton kell járniuk” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1998, Advent Kiadó, 574. o.).

„A gyülekezetben kezdettől fogva mindig akadtak emberek, akik állandóan személyes függetlenségre törekedtek. Az ilyenek nem látják be, hogy a szellem ilyen függetlenítése az embert könnyen arra vezeti, hogy túlságosan bízzék önmagában, és saját ítéletét többre értékelje hittestvérei tanácsánál és ítéleténél” (Ellen G. White: Az apostolok története. Budapest, 1978, H. N. Adventista Egyház, 110. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

A heti tanulmányunk fényében hogyan találjuk meg az egyensúlyt a következő kérdésben?

Hűségesen kitartunk hitelveink mellett, ugyanakkor nem ítéljük el azokat, akik másként gondolkoznak, mint mi.