Olvassuk el Róm 14:15-23 verseit (lásd még 1Kor 8:12-13)! Foglaljuk össze Pál mondandójának lényegét! Milyen elv kristályosodik ki ebben az igeszakaszban, ami az életünk minden területén alkalmazható?

A 17-20. versekben az apostol megfelelő perspektívába helyezi a kereszténység különböző kérdéseit. Az étkezés fontos ugyan, de a hívőknek nem szabad azon vitázni, hogy megeszik-e az esetlegesen bálványoknak áldozott húsokat vagy inkább zöldségeket fogyasztanak. Inkább összpontosítsák figyelmüket az igazságra, a békességre és a Szentlélekben való örömre. Napjainkban hogyan alkalmazhatnánk ezt az elvet egyházunkban az étkezéssel kapcsolatos kérdésekre? Nagy áldás az egészségügyi üzenet, főleg az étkezésre vonatkozó tanításai, ugyanakkor nem mindenki látja egyformán e kérdést, tehát tartsuk tiszteletben a különbségeket!

Miközben Pál felszólít, hogy legyünk tekintettel mások lelkiismeretére, a 22. versben igen furcsa dolgot mond: „Boldog, aki nem kárhoztatja magát abban, amit helyesel.” Mire figyelmeztet itt az apostol? Hogyan egyensúlyozza ki mindazt, amit ezzel összefüggésben mondott?

Hallottunk már valakitől ilyesmit: „Senkinek semmi köze hozzá, hogy mit eszem, vagy mit viselek, vagy hogyan szórakozom.” Valóban így lenne? Egyikünk sem elszigetelten él. Szavaink, cselekedeteink, sőt még az étkezésünk is hatással lehet másokra, akár rossz, akár jó irányban, nem nehéz belátni, hogyan. Ha valaki, aki felnéz ránk, szemtanúja lesz egy „rossz” cselekedetünknek, könnyen a követőnkké válhat. Magunkat csapjuk be, ha ezt nem ismerjük el. Hiába hivatkoznánk arra, hogy nem alkalmaztunk kényszert. Keresztényként felelősséggel tartozunk egymásért, és ha példánkkal valakit félrevezetünk, az felróható nekünk.

Milyen példát adunk? Vajon nem lenne kellemetlen a számunkra, ha mások, különösen fiatalok és új hívők, mindenben követnék a példánkat? A válaszunkból mit tudhatunk meg önmagunkról?