SZOMBAT DÉLUTÁN
E HETI TANULMÁNYUNK: Róma 14-16
„Te pedig miért kárhoztatod a te atyádfiát? avagy te is miért veted meg a te atyádfiát? Hiszen mindnyájan odaállunk majd a Krisztus ítélőszéke elé” (Róm 14:10).
A Római levél tanulmányozásának utolsó szakaszához értünk. Ebből a könyvből született meg a protestáns reformáció, és minden más bibliai írás közül ez mutat rá leginkább, hogy miért vagyunk protestánsok, miért is kell annak maradnunk. Protestáns hívőkként, különösen hetednapi adventistákként a sola scriptura talaján állunk, ami azt jelenti, hogy egyedül a Biblia a hit mércéje. A Bibliából ismertük meg ugyanazt az igazságot, aminek a hatására évszázadokkal korábban a lelki elődeink elszakadtak Rómától. Ez pedig nem más, mint a hit általi megigazulás nagyszerű tanítása, amit Pál elementáris erővel magyaráz a Római levélben.
Talán a pogány börtönőr szavaival foglalható össze az egész kérdés: „mit kell tennem, hogy üdvözüljek” (ApCsel 16:30, ÚRK)? A Római levélben erre a kérdésre kapjuk meg a választ, ami nem egyezett azzal, amit Luther korában az egyház adott. Ezért indult el a reformáció, és ma itt vagyunk.
Ebben az utolsó részben Pál más témákat is érint, amelyek talán nem annyira kötődnek fő gondolatához, mégis elég fontosak ahhoz, hogy levelébe belefoglalja őket. Tehát számunkra mindez szintén Szentírás.
Hogyan fejezte be Pál ezt a levelet? Mit írt? Milyen igazságokat találunk üzenetében mi, akik nemcsak az apostol örökösei vagyunk, hanem a protestáns elődöké is?
Letöltés |