Milyen alapelvet találunk Róm 13:1-7 verseiben arra vonatkozóan, hogyan viszonyuljunk a polgári kormányzathoz?

E szakasz érdekessége, hogy Pál olyan korban írta, amikor hihetetlenül kegyetlen és velejéig romlott pogány birodalom uralta a világot. Nem ismerték az igaz Istent, majd néhány évvel később hatalmas üldözést indítottak azok ellen, akik az Urat imádták. Pál apostolt is ez a hatalom végeztette ki! Ő mégis amellett érvelt, hogy a keresztények jó polgárai legyenek még egy ilyen birodalomnak is? Igen. Mégpedig azért, mert az egész Biblia foglalkozik a kormányzás kérdésével. Isten rendelte el, tőle származik a kormányzat elve. Fontos, hogy az emberek szabályok, előírások szellemében, mértékkel bíró közösségben éljenek. Az anarchia nem bibliai fogalom.

Ez persze nem azt jelenti, hogy Isten minden kormányformát vagy kormányzási módot helyesel. Ellenkezőleg! Sem a történelemben, sem napjaink világában nem kell sokáig keresgélnünk, míg brutális rezsimeket találunk. A keresztényeknek azonban még ilyen helyzetben is be kell tartaniuk az ország törvényeit, amennyire csak lehet. Támogatniuk kell a kormányzatot, amíg annak követelései nem mondanak ellent Isten elvárásainak. Nagy körültekintéssel és imádkozva mérlegelje mindenki, illetve másokkal is tanácskozzon, mielőtt olyan útra lépne, ami szembefordítaná a hatalommal! A próféciákból tudjuk, hogy egy nap majd Isten minden hűséges követőjének farkasszemet kell néznie a világot uraló politikai hatalmakkal (Jelenések 13). Addig azonban tegyünk meg mindent, hogy az Úr színe előtt jó polgárai legyünk az országnak, amelyben élünk.

„Isteni intézkedésnek kell elismernünk az emberi kormányzatot; az iránta való engedelmesség, jogos határain belül, szent kötelességünk. Azonban ha a követelményei ütköznek vagy ellenkeznek Isten parancsaival, akkor ťinkább Istennek kell engedelmeskednünk, mintsem embernekŤ. Isten szavát minden emberi törvényadás felett valónak kell elismernünk…

Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a felsőbbséggel ellentétbe jussunk. Mérlegeljük gondosan, mit beszélünk vagy írunk, hogy elkerüljünk mindent, ami azt a látszatot keltené, hogy szembeszállunk a törvénnyel és a fennálló renddel. Ne tegyünk és ne mondjunk semmi olyat, ami fölöslegesen elzárhatja előlünk az utat” (Ellen G. White: Az apostolok története. Budapest, 1978, H. N. Adventista Egyház, 47. o.).