„A megváltási terv nem ígér szenvedésektől és küzdelmektől mentes földi életet a hívőknek. Ellenkezőleg, arra szólít fel, hogy Krisztus lábnyomában járjanak, önmegtagadás és elmarasztalások közepette… A krisztusi jellem az ilyen próbák és üldöztetések következtében alakul ki és mutatkozik meg népében… Nevel, edz és felkészít az elkövetkező dicsőségre, ha osztozunk Krisztus szenvedéseiben” (The SDA Bible Commentary. 6. köt., 568-569. o.).

„Az Isten trónjától leeresztett lánc elég hosszú ahhoz, hogy a legnagyobb mélységbe is leérjen. Krisztus még a legbűnösebb embert is ki tudja emelni a züllés gödréből, hogy oda helyezze, ahol Isten gyermeke, egy örökké tartó örökség várományosa lehet Krisztussal” (Ellen G. White: Testimonies for the Church. 7. köt., 229. o.).

„Az egész menny felmagasztaltja jött el a világunkba, hogy emberi természetben álljon az emberiség élére, s így igazolja a bukott angyalok és az el nem bukott világok lakói előtt, hogy Isten segítségével mindenki képes az Ő parancsolataihoz való engedelmességben járni…

Megváltónk megfizette értünk a váltságdíjat. Senki számára nem szükségszerű, hogy Sátán szolgája legyen. Krisztus mindenható támogatóként áll mellettünk” (Ellen G. White: Szemelvények Ellen G. White írásaiból. 1. köt., Budapest, 1999, Advent Kiadó, 286-287. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1. Olvassuk el újból az előbbi White-idézeteket! Minek a reményét meríthetjük belőlük? Hogyan valósulhatnak meg a győzelem ígéretei az életünkben? Miért nem érjük el mindazt, amire Krisztusban ígéretet kaptunk?

2. Hogyan lehetséges a gyakorlatban gondolatainkat naponként a „Lélek dolgaira” összpontosítani (Róm 8:5)? Ez mit jelent? Mit kíván a Lélek? Mit nézünk meg, olvasunk el vagy gondolunk, ami megnehezíti, hogy ezt elérjük?

3. Vajon a nagy küzdelemben melyik oldalon állunk? Nincs semleges terület! Mi minden következik ebből a rideg tényből? Hogyan kell hatnia ennek a felismerésnek az életünkre, a döntéseinkre, még a „kisebb” dolgokban is?