Észben tartva a Római levél 6. fejezetéből eddig tanultakat, olvassuk el a 19-23. verseket! Az alábbi vonalakon összegezzük Pál szavainak a lényegét! Hogyan tehetnénk az életünk részévé az apostol által felvetett fontos igazságokat? Mi forog itt kockán?

Pál szavaiból kitűnik, hogy tisztán látja az ember bűnös természetét. Beszél „testünk erőtlenségéről”. Az „erőtlenség” szóval fordított görög kifejezés azt is jelenti, hogy „gyengeség”. Az apostol tudja, hogy mire képes a bűnös emberi természet, önmagára hagyva. Ezért ismét a választás erejére tereli a szót: dönthetünk úgy is, hogy magunkat, erőtlen testünket új úrnak, Jézusnak adjuk át, aki képessé tesz bennünket igaz életet élni.

Róm 6:23 versét gyakran idézik arra, hogy a bűn – vagyis a törvényszegés – büntetése a halál. A bűn „zsoldja” valóban a halál, de a Római levél 6. fejezetében Pál a halált is úrként mutatja be, aki zsarnokoskodik szolgái felett és csalárd módon halállal fizet.

A két szembenálló úr párhuzamában Pál arra is felhívja a figyelmet, hogy ha az egyik úrnak szolgálunk, felszabadulunk a másik szolgálata alól. Ismét világos döntés előtt állunk: vagy az egyik, vagy a másik, középút nincs. Ugyanakkor jól tudjuk: a bűn uralmából való szabadulás még nem jelent bűntelenséget, sem azt, hogy ne kellene küzdenünk és nem fogunk többet elesni. Viszont már nem a bűn irányít, bármennyire valós marad is az életünkben, és bármennyire szükséges naponként igényelnünk a győzelem ígéretét.

Ez az igehely határozott felszólítás a bűn szolgáinak. A zsarnok a szégyenletes tettek fizetségeként nem kínál mást, mint halált, tehát az értelmes ember szükségképpen szabadulni akar szorításából. Aki az igazságnak szolgál, azt egyenes és dicséretes dolgok jellemzik, de nem azért, hogy kiérdemelje a megváltást, inkább új tapasztalata gyümölcseként lesz ez így. Ha a megváltásáért akarna megdolgozni, nem értené az evangélium és a megváltás lényegét, illetve azt sem, hogy miért van szüksége Jézusra.