A Pál által tárgyalt kérdés nem csupán teológia, annál sokkal több: a megváltásnak és az Istennel való kapcsolatunknak a leglényegesebb részét érinti. Amennyiben valaki azt hiszi, hogy ki kell érdemelnie Isten elfogadását, a szentség egy bizonyos szintjére el kell jutnia, mielőtt Isten megigazítaná vagy megbocsátana neki, akkor természetesnek tűnik, hogy csak magára és a saját cselekedeteire nézzen. Így a vallás kifejezetten énközpontú lesz, ami senkinek nem jó.

Viszont, ha megértjük, hogy a megigazítás Isten ajándéka, amit érdemtelenül kapunk, akkor sokkal könnyebb és természetesebb Isten szeretetére és kegyelmére összpontosítani, nem pedig önmagunkra!

Vajon végül ki tükrözi inkább Isten szeretetét és jellemét? Az, aki csak önmagával van elfoglalva, vagy az, aki Istenre tekint?

Hogyan tárgyalja tovább Pál a hit általi megigazulás kérdését Róm 4:6-8 verseiben?

„A bűnösnek hit által Krisztushoz kell jönnie, meg kell ragadnia érdemeit, a Megváltóra helyeznie vétkeit és elfogadnia bűnbocsánatát. Ő ezért jött világunkba. Krisztus igazsága a bűnbánó, hívő bűnösnek tulajdoníttatik, aki így a királyi család tagjává… válik” (Szemelvények Ellen G. White írásaiból. 1. köt., Budapest, 1999, Advent Kiadó, 204. o.).

Ezek után Pál tovább magyarázza, hogy a hit általi megváltás nemcsak a zsidóknak, hanem a pogányoknak is szóló ígéret (Róm 4:9-12). Ha egészen pontosak akarunk lenni, Ábrahám nem is volt zsidó, pogány családból származott (Józs 24:2). Az ő korában még nem létezett a zsidók és pogányok közötti különbségtétel. Amikor Isten igaznak nyilvánította (1Móz 15:6), még nem volt körülmetélve. Így tehát Ábrahám a körülmetélteknek és a körülmetéletleneknek is atyja – valamint nagyszerű példa Pál érvelésé­ben, hogy rajta keresztül bemutassa a megváltás egyetemességét. Krisztus fajra és nemzetiségre való tekintet nélkül mindenkiért meghalt (Zsid 2:9).

Miért különösen borzalmas a faji, etnikai vagy nemzeti előítélet, ha a kereszt egyetemességére gondolunk és arra, amit ez minden egyes ember értékéről tanúsít? Hogyan tanulhatjuk meg felismerni önmagunkban az előítéletet? Második lépésként pedig hogyan tisztíthatjuk meg a gondolatainkat tőle, Isten kegyelmével?