Miért annyira hihető ma a keresztények számára Róm 3:23 üzenete? Ugyanakkor mi miatt kételkednek némelyek az állítás igazságában?
Érdekes módon vannak, akik komolyan kétségbe vonják az emberi bűnösség gondolatát, és azzal érvelnek, hogy az ember alapvetően jó. A probléma azonban abból adódik, hogy nem értik az igazi jóság fogalmát. Önmagunkat másokhoz hasonlítva jónak tűnhetünk. Mindig találhatunk valakit, aki hozzánk képest rosszabbnak látszik, ettől viszont nem leszünk még valóban jók. Ám magunkat Istenhez, az Ő szentségéhez és igazságához mérve egyikünk sem érezhetne mást, mint mélységes szégyent, megvetést.
Róm 3:23 említi még „Isten dicsőségét” is. Ezt a kifejezést többféleképpen értelmezték. A legegyszerűbb magyarázat talán az, amivel 1Kor 11:7 versében találkozunk: „ő [a férfi] az Istennek képe és dicsősége.” A görög szót, ami azt jelenti, hogy „dicsőség”, tágabb értelemben vehetjük a „kép” megfelelőjének is. A bűn megtörte Isten képét az emberben, a bűnös ember nem tükrözi már Isten képét vagy dicsőségét.
Olvassuk el Róm 3:10-18 szakaszát! Változott valami mára? A leírás melyik része illik legjobban ránk? Milyenek lennénk, ha nem élne bennünk Krisztus?
Bármilyen rosszak legyünk is, a helyzetünk mégsem reménytelen. Első lépésként elismerjük bűnösségünket, mint ahogy azt is, hogy önmagunkban, önmagunktól mit sem változtathatunk ezen. A Szentlélek munkája, hogy meggyőzzön. Amennyiben a bűnös nem áll ellen neki, a Lélek elvezeti arra, hogy letépve az önvédelem, tettetés és önigazolás álarcát, Krisztusra bízza magát és irgalmát kérje: „Isten! Légy irgalmas nékem bűnösnek” (Lk 18:13)!
Mikor tartottál alapos, szigorú önvizsgálatot, mérlegre téve indítékaidat, tetteidet és érzéseidet? Kétségbeejtő érzés lehet, ugye? Egyedül mi adhat reményt?
Letöltés |