A világos útmutatás ellenére mégis voltak, akik a saját fejük után akartak menni, és továbbra is hangoztatták, hogy a pogányságból megtérőknek be kell tartani a zsidó hagyományokat és törvényeket. Ez igen komoly ügy lett Pál számára, nem a hit részletkérdéseivel való játszadozás volt, hanem pontosan Krisztus evangéliumának tagadása.

Olvassuk el Gal 1:1-12 szakaszát! Mennyire látta súlyosnak Pál a helyzetet, amivel Galáciában szembesült? Mit árul ez el a kérdés fontosságáról?

Amint már korábban is szó volt róla, főként a galáciai helyzet késztette Pált a Római levél megírására, amelyben tovább fejtegette a Galáciai levél témáját. Zsidó származású hívők közül némelyek amellett kardoskodtak, hogy fontos a Mózes által adatott isteni törvény, tehát a pogányságból megtérőknek is be kell tartaniuk. Az apostol a törvény valódi helyét és szerepét igyekezett bemutatni. Nem akarta, hogy ezek az emberek megvessék a lábukat Rómában, mint ahogy Galáciában is tették.

A kérdést túlságosan leegyszerűsítjük, ha azt firtatjuk, hogy vajon Pál a ceremoniális vagy az erkölcsi törvényekről beszélt-e a Galáciai és a Római levélben. Történelmileg arról folyt a vita, hogy a pogány hátterű hívők számára követelmény legyen-e a körülmetélkedés és Mózes törvényének betartása. E kérdést illetően a jeruzsálemi zsinat már határozott, csakhogy egyesek nem voltak hajlandóak elfogadni a döntést.

Vannak, akik a Galáciai és a Római levelet olvasva bizonyítékot vélnek látni arra, hogy a keresztények számára többé már nem kötelező az erkölcsi törvény, a Tízparancsolat (vagyis igazából csak a negyedik parancsolat). Csakhogy éppen a levelek lényegét nem veszik észre, sem a történelmi kontextust és azokat a kérdéseket, amelyekről szólt Pál. Amint látni fogjuk, az apostol kiemelte, hogy üdvösséget egyedül hit által nyerhetünk, nem pedig a törvény betartásával, még az erkölcsi törvényével sem! Viszont ez mégsem ugyanaz, mintha azt mondanánk, hogy nem kell betartani az erkölcsi törvényt. A Tízparancsolat betartása soha nem volt kérdéses; akik úgy értelmezik, azok egy mai kérdést vetítenek vissza ezekbe a versekbe, olyasmit, amivel Pál nem foglalkozott.

Hogyan válaszolunk annak, aki szerint a keresztények számára már nem kötelező érvényű a szombat? Hogyan mutathatjuk be a szombat igazságát az evangélium csorbítása nélkül?