SZOMBAT DÉLUTÁN
E HETI TANULMÁNYUNK: 3Mózes 23; Máté 19:17;
Apostolok cselekedetei 15:1-29; Galata 1:1-12; Zsidók 8:6;
Jelenések 12:17
„Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem pedig és az igazság Jézus Krisztus által lett” (Jn 1:17).
Az őskeresztény egyház főként zsidókból állt, akik soha, egy pillanatra sem gondolták, hogy Jézust, a zsidó Messiást elfogadva valamiféleképpen elfordulnának atyáik hitétől vagy Isten szövetségi ígéreteitől, amelyeket népének adott. Igazuk is volt. Az első hívők számára az volt a kérdés, hogy vajon a zsidóknak kereszténnyé kell-e lenni, ha el akarják fogadni Jézust. Sokak számára pedig az is kérdéses volt, hogy a pogányoknak zsidóvá kell-e lenni, mielőtt elfogadnák Krisztust.
Csak később, a jeruzsálemi zsinat mondott határozott választ. Úgy döntöttek, hogy nem kell a pogányokat terhelni a szabályok és törvények seregével. Vagyis a pogányoknak nem kellett először zsidóvá lenni, hogy elfogadhassák Jézust.
A határozat ellenére azonban voltak olyan tanítók, akik továbbra is megnehezítették a gyülekezetek életét, mivel ragaszkodtak hozzá, hogy a pogányságból megtérőknek be kell tartani minden szabályt és törvényt, beleértve a körülmetélést is (ami a felnőttek számára nem kimondottan tette volna kedvezővé a kereszténységhez való csatlakozást). Vagyis úgy gondolták, hogy ha a pogányok részesedni kívánnak a szövetségi ígéretekből, be kell tartaniuk a szabályok és rendelkezések seregét, amelyek Izrael közössége számára előfeltételnek számítottak.
Mi minden volt tehát kérdés, és hogyan lehetett ezeket megoldani?
Letöltés |