Ellen G. White: Az apostolok története. Budapest, 2001, Advent Kiadó, „Üdvösség a zsidóknak” c. fejezet, 245-251. o.

„Az emberiség megváltásának gondolata nem későn jött isteni ötlet vagy improvizálás, amit a bűn keletkezése után az események váratlan fordulata tett volna szükségessé. Ellenkezőleg! Az ember megváltását célzó tervből ered, amit Isten már a világ alapítása előtt megalkotott (1Kor 2:7; Ef 1:3, 14; 2Thessz 2:13-14), és az emberiség iránti örök szeretetében gyökerezik (Jer 31:3).

Ez a terv felöleli a múltbeli örökkévalóságot, a történelmi jelent és az örök jövendőt. Több olyan igazság és áldás is benne foglaltatik, mint a kiválasztatásunk és eleve elrendeltetésünk arra, hogy Isten szent népe legyünk, Krisztushoz hasonuljunk, valamint a megváltás és a bűnbocsánat, minden dolgok egysége Krisztusban, a Szentlélek általi elpecsételtetés, az örökkévaló örökség elnyerése és a megdicsőülés (Ef 1:3-14). Ebben a tervben központi helye van Jézus szenvedésének és halálának, ami nem történelmi véletlen, nem pusztán emberi döntés következménye volt, hanem Isten megváltó szándékából fakadt (ApCsel 4:27-28). Jézus valóban nem más, mint a Bárány, ťaki megöletett, e világ alapítása ótaŤ (Jel 13:8)” (The Handbook of Seventh-day Adventist Theology. Hagerstown, Md., 2000, Review and Herald Publishing, 275-276. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1. Beszélgessünk a csoportban a történelmi reformáció jelentőségéről! Különösen a következő kérdésen gondolkozzunk el: Mennyire lenne más a világunk ma a reformáció nélkül?

2. Időzzünk még annál a gondolatnál, hogy Isten már a világ megteremtése előtt üdvösségre hívott el bennünket (lásd még Tit 1:1-2; 2Tim 1:8-9)! Miért bátorító ez a tudat? Mit árul el mindez Istennek az egész emberiség iránti szeretetéről? Miért különösen tragikus, ha valaki hátat fordít annak, amit Isten kegyelemmel felajánlott?

3. Térjünk vissza a csütörtöki rész utolsó kérdéséhez! Mit tehetne a szombatiskolai csoportunk a gyülekezet hírnevének javításáért, ha esetleg szükség lenne rá?