Ha elmúltak a fellegek,
ha túl vagyok a nehéz napokon,
akkor megértem célodat.
De jaj, mindig csak utána,
csak utána értem meg
tervedet.
Csak utána áldom
nevedet.
Mikor már összetörték
szívemet,
vagy összetörtem másokét,
s azt érzem: Már elég!
Akkor fordulok feléd…
Csak utána. – De miért?!