Van egy hely, ahol megnyugszom,
de mégis sírni kell.
Felkavar mindent lelkemben,
de mégis felemel.
Bűneim átka elkísér,
élővé lesz a múlt;
fáradt lábam ott leroskad,
s érzem, minden lehullt.
– Ott kegyelem vár, bocsánat,
ölelés, szeretet,
ott minden földi porba hull,
más emberré leszek.
Megsemmisül minden,
ami eddig kincs volt nekem;
megsiratom és leteszem
az elmúlt életem.
– Megsiratom, hogy
nem láttam azt a keresztet én,
s azt, ki meghalt ott érettem,
legnagyobb bűnösér’.